Századok – 2002
Közlemények - Torbágyi Péter: 1848/49-es magyar emigránsok Mexikóban VI/1411
1414 TORBÁGYI PÉTER veddel egyetemben,1 9 magyar szolgálati rangjukban. Az utóbbi az előtt nevezettnek adjutánsa. Az ezredet éppen abban az időben szervezték meg és ugyanazon a napon, amikor Mexikót elhagytam, vonultak be Anispe (helyesen Arizpe — T.P) Sonora tartományba, az apachok és a sakfox indiánusok ellen.".2 0 Az Ignacio Pesqueira vezette 100 fős csapat, mely 1850. december 27-én indult Arizpéből, pár nappal később Pozo Hediondőnál egy 600 fős indián seregbe ütközött és tőlük csatában vereséget szenvedett. Az expedícióban részvett magyarokról további információnk nincs, így csak feltételezhető, hogy a két hónappal később maga José Maria Carrasco, Sonora állam kormányzója által vezetett büntetőexpedícióban, a 400 főre bővített seregben továbbra is igényt tartottak Prágayék segítségére, akik, ha hihetünk Xantusnak, magyar szolgálati rangjuk elismerésével komoly befolyást szerezhettek a sereg vezetésében.21 Amit biztosan tudunk, az az, hogy Prágay és Radnich 1851. augusztusában már New Orleansben voltak, ahol csatlakoztak Narciso López harmadik kubai expedíciójához, melyben a már tábornoki rangban harcoló Prágay mellett sok más 48-as magyar is részt vett.2 2 Ezen expedíció kapcsán érdemes pár szót ejteni az ez időben virágzó XIX. századi filibuster mozgalmakról. Az 1850-es évektől kezdve az Egyesült Államokban a filibuster szó jelentése megváltozott, és tengeri rabló helyett azon személyekre kezdték el használni, akik az amerikai kormány hivatalos tiltása ellenére részt vettek az elsősorban 1848 és 1861 között Kubába, Mexikóba és Közép-Amerikába indított azon vállalkozásokban, melyek a helyi forradalmi vagy függetlenségi erőket, illetve az észak-amerikaiak annexiós igényeit voltak hivatottak támogatni. Ezen expedíciókhoz toborzott legénységben sokan voltak azok, akik valamilyen politikai meggyőződésből álltak be, mint az Prágayék esetében is elmondható. De legtöbben mégis kalandvágyból és pusztán pénzkereseti lehetőségből csatlakoztak ezen vállalkozásokhoz. Erre is sok magyar példát lehetne említeni, mivel a forradalom után érkezett magyarok legtöbbje röviddel az Egyesült Államokba való érkezésük után komoly megélhetési gondokba ütközött, és a kubai expedíció egyik résztvevője, Koszta Márton szavaival élve: ,^Iindegy, feleié, akár itt Amerikában éhen, akár ott [ti. Kubában, a szerző] egy golyó által meghalni."23 Az ideológiai és az anyagi motiváció mellett érdemes továbbá megemlíteni, hogy a legtöbb ilyen filibuster sereg toborzásakor figyelembe vették a korábban szerzett katonai érdemeket, amely már csak azért sem volt mellékes, mivel a jórészt az Egyesült Államokban összesereglett 48-as európai emigráció katonai elitjét a ma-19 A Xantus által említett többi magyar honvédről mást nem tudunk, így csak feltételezhetjük, hogy az osztrák nemzetiségű Hoffmann (Hofman) Ferenc komáromi tüzértiszt, aki Sonorában telepedett le, szintén a Prágay-féle csoporttal érkezett. Egyébként a csoport egy másik komáromi tagja, a Xantus által is említett Radnich Imre kapitány is a López-féle kubai akció, majd az azt követő ceutai spanyol fogság után visszatért Mexikóba. Lásd: Alfabetische Namenliste Ungarischer Emigration 1849-1864. Brüssel und Leipzig, 1864. 22. és 50.; Vasuáry Ödön: Lincoln magyar hősei. 1939. 75. és Acs Tivadar: Magyarok és a Risorgimiento. A magyar légionisták életrajzgyűjteménye. Budapest, 1961. 56. 20 Ács: Magyarok idegenben 62. 21 Diccionario Porrua de História, Biografiay Geografia de México. México, 1964. 292. és 1213. 22 Anderle: A 48-as magyar emigráció 687-707.; Vasváry P5:l-67. 23 Aldor Imre-. Vázlatok a magyar emigráció életéből. Pest, 1870. 172.
