Századok – 2002
Közlemények - Torbágyi Péter: 1848/49-es magyar emigránsok Mexikóban VI/1411
1848/49-ES MAGYAR EMIGRÁNSOK MEXIKÓBAN 1413 rögtön felajánlotta. Langer honvéd törzsorvosként esett Világosnál osztrák fogságba, ahonnan kiszabadulva még 1849-ben Törökországon keresztül sikerült Mexikóba jutnia. Itt fiatalkori barátja és kollegája, a már említett dr. José Flores Magón, Herrera kormányának minisztere segítségével rögtön kinevezést kapott a guadalajarai egyetem orvoskarára, és egyidejűleg megbízták az ottani ezüstbányák egészségügyi ellenőrzésével, ahol egészen José Antonio de Santa Anna 1853-as puccsáig maradt hivatalban.10 Közben egyre több volt magyar honvéd érkezett az Egyesült Államokba. Közülük is az egyik első Prágay János (1811-1851) alezredes1 1 volt, aki többek között Ujházy Lászlóval, a Mexikót megjárt Damburgy Edével és Wass Sámuellel tagja volt a Zachary Taylor elnök által a Fehér Házban fogadott magyar küldöttségnek.12 Prágay, miután egy könyvet jelentetett meg a magyar forradalomról13 és eredménytelenül küzdött Kossuthfalva nevű texasi magyar telep felállításáért,1 4 feltehetően az aranyláz hírére több más 48-as magyar honvédhez hasonlóan Kaliforniába indult.1 5 Az oda igyekvők általában a Panama-szoroson át vezető hosszabb, de biztonságos utat választották. Maga Xantus is a fent említett első közép-amerikai utazása során több Kaliforniába igyekvő magyarral találkozott.16 Mégis, néhányan, vállalva a veszélyeket, a szárazföldi utat választották, mint ahogy azt tette Haraszthy Ágoston, aki egy húsz szekérből álló karaván élén a mexikói határ mentén jutott el 1849-ben Santa Féből San Diegóba.1 7 Haraszthyék útja azért számított ez idő tájt kockázatos vállalkozásnak, mert az apacsok háborút hirdettek mind a mexikóiak, mind az amerikaiak ellen, tiltakozva az ellen, hogy a Guadelupe Hidalgo szerződésben fejük fölött döntöttek törzsi területeik hovatartozásáról. Prágay, aki társaival egy harmadik űton, New Orleans érintésével Matamorosból a mexikói területeken kívánt a nyugati partra eljutni, útközben értesülhetett arról, hogy Sonora állam kormányzója, José de Aguilar Escobosa vérdíjat tűzött ki a Miguel Esteban vezette apacs lázadókra, és 1850. februárjától külföldi gerillák toborzásába kezdett. Ekkor találkozott össze Xantus is Prágayékkal, amiről így írt: „Mexikóban két hétig voltam, ahol Prágay János ezredessel és Radnich Imre kapitánnyal18 , hazánk fiaival találkoztam és kellemes napot töltöttünk együtt. Mindketten a tudott köztársaság szolgálatában állanak, több hon-10 A magyar származású mexikói történészprofesszor, Láng Dezső főként Langer „Önéletírására" támaszkodott cikkének megírásakor, de ennek elérhetőségét nem sikerült felkutatnom és más forrásból sem sikerült Langer Móritzról hitelt érdemlő információt gyűjteni, így cikkemben végig Láng adataira támaszkodom. Láng Dezső: Vágújhelytől Sonoráig. Hírek a magyar népi demokráciából, 1954.09.25. 18-20. Zétényi Győző: A magyar szabadságharc honvédorvosai. Budapest, 1948. 11 Bona: Tábornokok '.. 579. 12 Vasváry Ödön: Magyar Amerika. Szeged, 1988. 188. 13 Prágay János: The Hungarian revolution. New York, 1850. és Prágay János: Der Krieg in Ungarn, nebst einer getreuen Biographie der daran theilgenommenen hervorragenden Staatsmänner und Generäle. New York, 1850. 14 Vasváry-gyűjtemény, Somogyi Könyvtár, Szeged (Továbbiakban: Vasváry) P5:l-67. és Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában, 1851-1852. I. köt. Budapest, 1940. 194^197. 15 Várdy Béla: Magyarok az Újvilágban. Budapest, 2000. 162. 16 Acs: Magyarok idegenben 62. 17 Bernáth István: Ágoston Mokcsay Haraszthy. Szeged, 1998. (Szakdolgozat, kézirat, SZTE Hispanisztika Tsz.) 11-13. 18 Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Budapest, 1988. 490.
