Századok – 2002
Közlemények - Torbágyi Péter: 1848/49-es magyar emigránsok Mexikóban VI/1411
1412 TORBÁGYI PÉTER Közben a Guadalupe Hidalgo szerződés következményeként felére csökkent és ezzel anarchiába süllyedt Mexikó felől továbbra sem hárult el teljesen a veszély, mivel, amikor James Knox Polk elnök az amerikai szenátusban a szerződés elfogadását kérte, többen egész Mexikó annektálását követelték. így nem meglepő, hogy a mexikói lapok az európai forradalmakkal és a magyarországi eseményekkel kezdetben nem igazán törődtek. De az sem meglepő, hogy a további veszély elültével, 1849-re a mexikói lapok érdeklődve, sőt erős szimpátiával kezdték el figyelni a magyar nép sikeres harcát a külföldi elnyomóval szemben. A forradalom bukását is a következő szavakkal magyarázták: „ezen mozgalom, melyben egy nemes és vitéz faj bukott el, miután megütköztek a harcművészetekben ügyes, edzett, jártas és egy borzalmas háborúhoz mindennel felszerelt és ellátott seregekkel, a föld, ami vitézségéről és hősiességéről vált csodálttá, végül lassan-lassan a két óriás északi szomszéd által megsemmisült, miután végig győzedelmes maradt, míg csak az elsővel kellett hadakozni ellenségei közül".6 De nem csak a mexikói sajtó követte nagy figyelemmel a magyar eseményeket, hanem az újonnan alakult Herrera kormányzat is, amely, levonva a háború tanulságait, a rendkívül gyéren lakott ország kolonizációja mellett döntött. Az erre a célra felállított Kolonizációs és Ipari Igazgatóság, mely az európai bevándorlás serkentését és annak a mexikói társadalomba való integrálását tűzte ki céljául, leginkább egyedülálló férfi telepeseket keresett. így nem meglepő, hogy a Kolonizációs Igazgatóság figyelmét sem kerülték el azok a híradások, melyek a sokat emlegetett és dicsért magyar honvédek forradalom utáni emigrációjáról számoltak be, és már 1849-ben olyan kósza hírek kezdtek el teijengeni a mexikói sajtóban, hogy 12.000 magyar szabadságharcos kíván az országban letelepedni.7 Arra nézve semmi információval nem rendelkezünk, hogy a mexikói illetékesek tényleg fel is vették volna a kapcsolatot a magyar emigráció vezetőivel ez ügyben. Mégis érdemes megemlíteni, hogy Xantus János 1850-ben tett közép-amerikai és karibi körútja során, állítása szerint, több magyar telepítési ügyében járt el.8 Xantus útjának eredményeiről sajnos nem tudunk semmit, annyi azonban tény, hogy a fentebb említett mexikói telepítési program valahol megfeneklett. Olyannyira, hogy csak két magyarról van adatunk, akik ebben az időben vándoroltak ki Mexikóba letelepedés céljából. Egyikük, akinek a neve nem maradt fent, Székesfehérvárról még a szabadságharc bukása előtt érkezett az országba, ahol egy Huatusco nevű településen gyufagyárat alapított.9 A másik vágújhelyi Langer Móritz volt, aki a párizsi egyetemen szerzett diplomát az akkor szervezett közegészségügyi tanszéken, ahol később tanársegéd, majd magántanár lett. Langer 1844-ben tért vissza Magyarországra, amikor a francia hatóságok őt és barátját, dr. José Flores Magónt babeufista kapcsolatai miatt kiutasították Franciaországból. Langer Pesten dr. Bugát Pál javaslatára inkább a magánpraxis mellett maradt, majd a forradalom hírére orvosi szolgálatait 6 El Siglo Diez y Nueve, México, 1849.11.28. 1. 7 El Siglo Diez y Nueve, México, 1849.10.11. 1.; Registro Oficial Durango, Durango, 1849.12.04. 1. és Moisés González Navarro: Anatómia del poder en México. México, 1983. 82. 8 Xantus levelében erről így írt: „tegnap tértem vissza Közép-Amerikában tett utazásomból Londonba. Amerikába egy itteni természetrajzi kereskedelmi cég megbízásából mentem ki és egyidejűleg több magyar telepítési ügyében jártam el. Mexikóban két hétig voltam" In: Acs: Magyarok idegenben, 61-64. 9 Miksa császár szolgálatában. A Hét, Bratislava, 1992.02.07. 13.
