Századok – 2002
Közlemények - Erdődy Gábor: Vezető belga liberális hírlapok a magyarországi változásokról 1849-ben VI/1385
KORABELI BELGA HÍRLAPOK A MAGYAR SZABADSÁGHARCRÓL 1397 először emelve azonos szintre, az olaszok, a lengyelek és a magyarok hármas függetlenségi harcát a nemzetközi megállapodás ellen irányuló súlyos kihívásként értékeli, miközben nagyvonalúan hallgat arról, hogy 1830-ban a Belgium függetlenségének kivívására irányuló törekvéseket is éppen ugyanazon megállapodások, a szent-szövetségi rendszer eltörlésének szándéka hívta életre. Az 1830-3 l-es belga, illetve az 1848-49-es magyar szándékok rokonságát, tartalmi azonosságát tehát nem képes, vagy nem akarja felismerni. Feltételezi ellenben, hogy a magyarok Morvaországon keresztül készülnek a lengyelek segítségére sietni, és az sem kétséges számára, hogy a cár fellépése éppen a Varsó, Milánó és Pozsony közötti szolidaritást fogja megerősíteni. Összességében pedig arra a következtetésre jut, hogy a tovább mélyülő és kiszélesedő nemzetközi konfliktus forrását két elv: a császárságok szerződésekre alapozott integritása, illetve a nemzetiségek elkülönülésére irányuló felbomlás tendenciája közötti élet-halál harc képezi.. A folytatásban kifejti, hogy a Talleyrand és Lajos Fülöp által Európának ajándékozott nemzetiségi elv, melyet 1830-ban valamennyi szuverén elfogadott félelmében — cikkíró itt elfelejt utalni arra, hogy maga Belgium is e változásnak köszönhette függetlensége elismertetését — „sátáni helyzetbe" fogja terelni Franciaországot a repedező, és valamennyi részében omladozó európai diplomáciai építmény romhalmaza közepén. Egyedül ő nem hordozza magában ugyanis a felbomlás csíráját. Dunkerque flamandjai, Marseille görögjei, Straßburg németjei éppoly makacsul és szenvedélyesen franciák, mint az eredeti tartományok őslakosai. Párizsban a vörös, a kék, és a fehér egymás ellenségei, a határon azonban mindhárman összefognak az ellenség ellen - hangsúlyozza, majd azt jósolja: Orosz -, Lengyel- és Magyarország, valamint Ausztria és Itália népei, akárcsak Anglia és Írország lakosai további felkelésekre számítanak, miközben Franciaország nyugodtan ülhet erkélyén és nézheti az aréna gladiátorait. Külpolitikai szemlélődésének végéhez érve úgy ítéli meg, hogy Ausztria öszszeroppant a küzdelemben és haláltusáját vívja. A magyar háború, melynek eseményeit oly gondosan el tudták titkolni Ausztria cselszövései, hirtelen fordulatot vett és ámulatba ejtette Európát. A magyarok, akiket váratlanul árasztott el a Habsburg sereg, megtisztították anyafoldüket, és Bécs felé vonulnak. Az ellenség táborában leváltják a tábornokokat, a többi magától mond le, egyik a másik után. „Ausztria egyszerre veszíti el erejét és tekintélyét. Vajon mindezt Oroszország fogja megváltoztatni hadseregének bevetésével? A két elem közül melyik fog alul maradni? Mindezt a közeli jövő mutatja meg számunkra" - vázolja fel a szerző a kor legfontosabb dilemmáit úgy, hogy a győzelem lehetőségét mindkét irányban nyitva hagyja. Az orosz intervenció várható hatásait nemzetközi összefüggésekben elhelyezve elemzi a genti hírlap május 11-i száma.4 9 A kitekintés arra a sajátos helyzetre irányítja a figyelmet, hogy a pápa Gaeteban, a szász király Koenigsteinben, Ausztria császára pedig Olmützben tartózkodik, miközben a pápa francia, a király porosz, a császár pedig orosz intervencióban reménykedik. Ezek az intervenciók fogják a rendet, mintegy varázsütésre helyreállítani? - teszi fel a kérdést, s a folytatásban nem is titkolja a tervekkel kapcsolatos ellenszenvét és kétségeit. 49 „Gand" LM 1849. máj. 11. No. 131. 1.
