Századok – 2002
Közlemények - Erdődy Gábor: Vezető belga liberális hírlapok a magyarországi változásokról 1849-ben VI/1385
1398 ERDŐDY GÁBOR Róma ellenállása egyébként is be fogja szerinte bizonyítani, hogy tévedtek a népek állapotának megítélésében. És hol van továbbá a 150 ezer orosz katona? Csupán akkor fognak Magyarországra bevonulni, amikor az osztrákok még jobban meg lesznek már tizedelve, demoralizáltságuk tovább mélyül és tábornokaik még inkább leértékelődnek? - fogalmazza meg a lényeget feszegető dilemmáit. Nem fog-e a kozák fenyegetés, a civilizáció mumusa újabb ösztönzést adni a liberális egységmozgalmaknak, melynek eredményeként a nép szemében szélhámosoknak minősülnek majd azok, akik a káosz felszámolására hivatkozva idegen csapatokat hívnak be saját társadalmuk alávetésére - villantja fel a Kossuthéket is különösen foglalkoztató pozitív alternatívát. Az ismertetett cikk tehát egyrészt a cári hadsereg érkezésének és körülményeinek bizonytalanságát érzékelteti, másrészt pedig az intervencióval szembeni ellenérzéseit tolmácsolja súlyos érvekkel alátámasztva, s mindezzel korábban sosem tapasztalt egyértelműséggel a magyar ügy mellett áll ki. A nemzetközi tájékozódás és tájékoztatás körét tovább szélesítve a Le Messager május 14-i számának vezércikke50 arra mutat rá, mennyire nehéz az adott körülmények között a külpolitikai bonyodalmakban eligazodni. Példaként hozza fel, hogy miközben Odillon Barrot a tervezett francia intervenció célját a pápa világi autoritása helyreállításában jelöli meg, odahaza a hatalom szekularizációjának szükségességéről szónokol rendületlenül. Nem zárja ki ugyanakkor, hogy a francia csapatok megjelenése Rómában újabb függetlenségi erőfeszítéseket fog kiprovokálni egész Itáliában. Még rejtélyesebbnek találja Németország helyzetét, ahol egyesek a Szent Szövetség helyreállításáról szónokolnak, s ez alatt az egész országban erjedés bontakozik ki az abszolutizmus kihívására szükséges preventív válaszadás jegyében. A folytatásban pedig határozottan leszögezi, miszerint a magyarok pozíciója napról napra erősödik, s nem csupán a császári csapatokra mérnek csapást csapásra az egymást követő csatákban, hanem Lengyelország megsegítésére is készülnek, amely csupán a megfelelő támogatásra vár ahhoz, hogy eljátszhassa a „második Magyarország" szerepét. Az előkészületek alapján ugyanis arra következtet, hogy a magyarok elébe kívánnak menni az orosz intervenciónak Galíciában és Erdélyben egyaránt. Tapasztalatait összegezve „nem ügyetlen magyarázaf'-nak nevezi azt a hivatalos gondolkodást, amely a felkelésekben mindenhol republikánus és anarchisztikus mozgalmat leplez le, holott az anarchisták — mutat rá — mindenhol törpe kisebbséget alkotnak, és politikai befolyásuk módfelett gyenge. Erre az érvre épül a Szent Szövetség helyreállításának logikája, miközben a hercegek, királyok és császárok „egyesítik azon illúzióik hullámzását", miszerint csakis az anarchia támadta meg őket. Elemző tehát, miközben beszámol Magyarország erejének és tekintélyének gyors növekedéséről, az ellenforradalom álszent érvelésére zúdítja bírálatát, s annak hazugságait, csúsztatásait leleplezve a magyarok szabadságküzdelme melletti hangulatot erősíti. A Magyarország ellen tervezett agresszióról a Le Précurseur május 10-én ad részletes tájékoztatást olvasóinak. A Gazetta Allemande alapján megjelentetett 50 „Gand" LM 1849. máj. 14. No. 134. 1.
