Századok – 2002
Közlemények - Erdődy Gábor: Vezető belga liberális hírlapok a magyarországi változásokról 1849-ben VI/1385
1392 ERDŐDY GÁBOR kisebb tanulmány2 4 szerzője szerint „a világ körüli útján haladó szabadság a továbbiakban immár Ausztrián áthaladva sem fog hiányt szenvedni", mivel a charta tartalmazza mindazokat a szabadságjogokat, amelyek alapján Belgium egész Európa csodálatát kivívta magának: a törvényhozó hatalmat két házra osztva működteti, kimondja az egyesülési jogot és a sajtószabadságot, melynek értelmében a cenzúrát megszüntetik, és biztosítja továbbá az oktatás szabadságát is. Kiemeli, hogy mindeközben az általa dicsért dokumentum egyáltalán nem sablonos másolata egyéb alkotmánymodelleknek, hiszen összeállítói figyelembe vették mindazokat az elévülhetetlen szabályokat, melyek megőrzik a rendet, összhangba hozzák a szabadságot a nemzetiséggel, az oktatás szabadságával és a civil hatalom függetlenségével. Csúsztató megállapításával nemcsak az 1848. áprilisi törvényeket, hanem a sok százéves magyar rendi alkotmányosság alapjait is negligálva megemlíti továbbá, hogy az alkotmány kidolgozói az egyesülési jogot preventív intézkedésekkel szabályozták, s akárcsak Belgiumban, nem lehet államot alapítani az államban. Külön méltatja, hogy a charta a népnevelést állami feladattá nyilvánítja és nem csupán a tömegek oktatásának a látszatát, hanem annak valóságát is megköveteli. Az alkotmányosság fogyatékosságaként szerző megemlíti ugyan, hogy az oktrojálás eredményeként lépett életbe s ezzel magában hordozza „a júliusi rendezés" ellentmondásait. Pontosan rámutat továbbá arra is, hogy a képviselők és a szuverén esetleges konfliktusában az képes magához ragadni a jogot, aki azt a népnek csupán kölcsönözte, de nem adta végleg át. Összegzésében azonban az általa is jelzett alapvető hiányosságok ellenére arra a következtetésre jut, hogy az oktrojált alkotmány jelentős mértékben növelni fogja az osztrák kormány megbecsülését — „a mi konzervatívjaink szellemében" —, melyet saját fővárosának bombázása és a lombardiai hadszíntéren lejátszódó borzalmak alaposan megtépáztak. Az Olmützi Alkotmánynak a fenntartások ellenére alapvetően pozitív értékelése találkozott a magyarok esélyeinek 1848 októbere vége óta egyre negatívabb megítélésével. A magyar kérdés végleg lekerült a liberális belga lapok számára aktuális témák listájáról. Az érdeklődés általános és teljes hiányát mutatta az is, hogy önálló értékelések nem születtek róla a jelzett időszakban. És csupán más, átfogóbb témák elemzése részeként, azok összefüggésében bukkant fel, többnyire esetlegesen, vagy éppen negatív megvilágításban. Az alkotmánnyal kapcsolatos állásfoglalások kialakítása közepette a február 26-27-én lezajlott kápolnai csatáról beszámolva a Le Précurseur nem sok jóval kecsegtetve azt állapítja meg, hogy „az osztrák offenzíva felújításával Magyarország harca második szakaszába lépett."25 Kedvezőbb, és kifejezetten reménykeltő fordulatról közölt ugyanakkor híreket a L'Observateur ugyanaznapi tájékoztatója.26 A jelentés szerint Bem újabb győzelmeket aratott, melyek eredményeként immár nyoma sincs Erdélyben az orosz csapatoknak. A továbbiakban visszatérően a párizsi levelezők és újságírók által ismertetett magyar katonai sikerek osztrákok részéről történő elhallgatását nehezményezi, maga sem tudva azonban határozottan 25 Allemagne" / „Hongrie" LP 1849. márc. 7. No. 66. 1. 26 „Hongrie" LOB 1849. márc. 7. No. 66. 3.
