Századok – 2002

Közlemények - Erdődy Gábor: Vezető belga liberális hírlapok a magyarországi változásokról 1849-ben VI/1385

KORABELI BELGA HÍRLAPOK A MAGYAR SZABADSÁGHARCRÓL 1389 győzelme a Habsburgok birodalmát felbomlással fenyegetné, a Néva parti autok­rata — súlyos aggodalmai hatása alatt — őszinte készségét fejezte ki, hogy ural­kodótársa védelmére siessen, nem utolsó sorban azért is, mivel a néma mozgalom („mouvement muet") az orosz hadsereg soraiban már eddig is mély gyökereket eresztett. A nem kevéssé túlzó álláspont szerint ugyanis Miklós cár maga is tisztán látja, hogy birodalma a pusztulás szélére sodródott és jövője alapvetően Ausztria Magyarország felett aratott győzelmén is múlik. Az ismertetett vezércikk annak ellenére, hogy a magyarok irányában a leg­kisebb rokonszenvet sem villantotta fel, racionális értékelésével sokat tett a va­lóság hiteles megismertetése érdekében. S bár a kossuthi politizálással kapcsolatos elhatárolódó alapállását nem titkolta, a belga liberális lapok között példa nélküli egyértelműséggel hívta fel az értő olvasók figyelmét arra, hogy a Habsburgok által indított intervenció az ősi magyar alkotmány erőszakos megváltoztatására irá­nyul, s hogy a magyar ellenállás megtörése a cári Oroszország által képviselt ellenforradalmi kurzus érdekeit szolgálja, mindenekelőtt pedig annak diadalát je­lentené. Az önvédelmi háború nemzetközi hátterének további rendkívül fontos ré­szét világítja meg alapos elemzéseivel a Le Messager. „Előzetes (Préliminaires) a brüsszeli kongresszus megnyitásához" címmel február 18-i számában külön ta­nulmány11 elemzi az itáliai kérdés, valamint az annak rendezésére irányuló és Kossuthék gondolkodását meghatározó mértékben befolyásoló nagyhatalmi köz­vetítési kísérlet alakulását. Részletesen beszámol arról, hogy a nagyhatalmak meg­bízottai, Lagrénée és Henry Mills urak elindultak Párizsból rendeltetési helyükre és Szardínia, valamint Toszkána teljhatalmú képviselői, de Ricci márki és Martini tábornok is követték őket. Információi szerint valamennyi itáliai monarcha szá­mára lehetővé teszik, hogy képviseltesse magát a kongresszuson, s bár Kettős Szicília és Róma nem kíván jogaival élni, a nápolyi királyi és a pápai megbízottak távollétében is több mint egy tucat olasz küldöttség jelezte részvételi szándékát. Külön megemlíti, hogy Velencét ez úttal már nem képviselheti Szardínia követe, miután a milánói fegyverszünet aláírását követően a köztársaság ideiglenes kor­mánya megkérdőjelezte és visszautasította Károly Albert királyi autoritását. Kitér arra is, miszerint az olasz republikánusok legfőbb vezéralakjai által létrehozott, un. olasz nemzetgyűlés ugyancsak bejelentette igényét, hogy a rendezvényen sza­vazati joggal részt vehessen. A Habsburg diplomácia ügyességét véli megnyilvá­nulni ugyanakkor abban a felettébb viharosnak ígérkező előzetes diszkusszióban tanúsított feltúnő passzivitásban, amely az olasz delegátusok felvételének kérdé­sében a színfalak mögött már el is kezdődött „Az angol politika módosulása az itáliai kérdésben" című közleményével12 a genti hírlap másnap arról tájékoztatja olvasóit, hogy a brit külügyminiszter, Palmerston annak deklarálásával bízta meg itáliai politikai ágenseit, miszerint Anglia nagyra becsüli ugyan az olasz alkotmányozó parlamentet, mint „a politikai bonyodalmak és bajok Itália számára kimeríthetetlen forrását", ámde sosem is­merné el azt a nemzetközi kapcsolatok egyenrangú tényezőjének, mivel az olasz 11 „Question italienne" LM 1849. febr. 18. No. 43. 3. 12 „Modification de la politique anglaise sur la question d'Italie" LM 1849. febr. 19. No. 50. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents