Századok – 2002
Közlemények - Erdődy Gábor: Vezető belga liberális hírlapok a magyarországi változásokról 1849-ben VI/1385
1388 ERDŐDY GÁBOR Az erőviszonyok némi változását óvatosan és közvetve sejtetve utal a Galícia több részén kirobbant zavargásokra és a Prágában is növekvő elégedetlenségre, miközben felháborodásának nyíltan hangot adva kéri számon a bécsi lapoktól az említett események elhallgatását. Az idézett vélemény sem tudta azonban egyelőre az uralkodó általános tendenciát, a Magyarország irányában megnyilvánuló érdemi érdeklődés teljes hiányát megfordítani. 2. Az újjászerveződő Habsburg birodalomnak alárendelve A magyar-osztrák-Habsburg kapcsolatok jellegét történelmi beágyazottságában vizsgálja az antwerpeni liberális körök irányultságát megjelenítő Le Précurseur február elsején, a lap első oldalán megjelenő, „Situation de lAutriche, envers la Hongrie et la Russie" című tanulmánya.10 Szerzője a lengyel mellett Európában leghatalmasabbnak nevezett magyar nemesség döntő befolyását emeli ki az események alakításában, különösen a márciusi fordulat levezénylésében. Némi rosszallással állapítja meg azonban, hogy miközben a bécsi udvar a legnemesebb, illetve leggazdagabb családok bevonásával összbirodalmi szövetség megteremtésén fáradozik, a legtöbb magyar család nem hajlandó keveredni. Kisebb országismereti tájékoztatója részeként felhívja a figyelmet arra, hogy Magyarország és a hozzá tartozó részek Ausztria gazdagságának fontos forrását képezik, s a kialakult ellentétek egyik fő eredőjét éppen arra vezeti vissza, hogy bár a magyar alkotmány sosem tűrte meg Szent István királyságának Ausztria részeként történő kezelését, az osztrák pénzügyi és vezető gazdasági körök — a magyar természeti kincsek bőségének ismeretében számára távolról sem érthetetlen módon — még a titkos machinációk alkalmazásától sem visszariadva, mindent megtettek a fennálló törvényes rend megváltoztatására. Figyelemre méltó, hogy a magyarellenes Habsburg törekvéseket történelmi hagyományokba ágyazó elemzés Bécs fellépését az érvényben levő magyar alkotmány megváltoztatására irányuló titkos akciónak minősíti. Fontosnak tartja ugyanakkor azt is jelezni, hogy szerinte sok magyar szintúgy felismerte „az alkotmány gyengéit", de hangadó politikusainak többsége nem volt olyan „lelkiismeretes", mint a csupán kevés baráttal rendelkező Széchenyi István. A magyar nemesség ugyanis makacs ellentétben állt a császári udvarral és arra törekedett, hogy Ausztriától elszakadva független királyságot hozzon létre. Cikkíró mindenki által ismertnek feltételezi, hogy ezen „engesztelhetetlen" irányzat vezetője az a Kossuth Lajos, akinek tehetségét sokan megkérdőjelezik ugyan, de akinek esetleges győzelme egyben Ausztria végét jelentené, veresége viszont „nagy valószínűséggel megjósolható" módon a magyar függetlenségi álmok eltűnését vonná maga után, s így Pannónia a császárság részévé süllyedne le. A magyar ügyet szélesebb nemzetközi összefüggésekben értelmezve a szerző nem csupán azt emeli ki, hogy a demokrácia Nyugaton érvényesülő szelleme Keleten — megítélése szerint — arisztokratikus ruházatot öltött. Rámutat arra is, hogy az orosz cár figyelme Magyarország és Kossuth felé fordult, s mivel utóbbi 10 Le Précurseur (a továbbiakban LP) 1849. febr. 1. No. 32. 1.
