Századok – 2002

Közlemények - Erdődy Gábor: Vezető belga liberális hírlapok a magyarországi változásokról 1849-ben VI/1385

KORABELI BELGA HÍRLAPOK A MAGYAR SZABADSÁGHARCRÓL 1387 restaurálására, s minden korábban megtett pozitív lépését egyszerű cselnek, a közvélemény megtévesztését szolgáló színlelésnek minősíti. Béccsel szemben Poroszország királya kihirdetett egy alkotmányt - hangsúlyozza, melyet oktrojált eredete ellenére pozitívan értékel, és nem kételkedik abban sem, hogy amennyiben IV Frigyes Vilmost a német császári trónra emelnék, Németországért sem tenne kevesebbet, mint amennyit Poroszországban már meg is valósított. Mindeközben pedig — a jövőből sokat megsejtő jóslata szerint — a Habsburgok által 1848 tavaszán engedélyezett alkotmányokat mind meg fogják semmisítem. Megkülönböztetett figyelmet szentelt a liberalizmus középutas irányzatát képviselő, a katolikusokkal és a republikánusokkal szemben egyaránt elhatárolódó Le Messager de Gand a franciaországi fejlődés alakulásának. Február 13-i száma „Gand" című rovatának szerkesztője szerint8 a történelmi folyamat akkor szenvedett balesetet Párizsban, amikor nem tudott megállapodni a „régensség stádiumában" és tovább rohanva a köztársaságba torkollott. A főváros mindennapi életét az óta agitációk és politikai küzdelmek állandósulása határozza meg, s ez a köztársasági kormányformát az emberek számára népszerűtlenné tette. Elemző a hegypárt kétségbeesett fellépését és kudarcát az anakronisztikus erők próbálkozásai közé sorolja, a reakció terjedésének legfőbb terrénumát pedig az eszmék szférájában jelöli meg. Rámutat, hogy a konfliktusok kiéleződése bizonytalanságot idézett elő a társadalom minden rétegében, ami kölcsönösen bizalmatlanságot gerjesztett a politikai élet szereplői sorában, s mindez összességében az ellenzéknek kedvezett. Ezért is üdvözölné megnyugvással, amennyiben az új kormány a korábbi 18 évben kialakult tradíciókat és elveket figyelembe véve lemondana „lehetetlen aspirációi"-ról, mindenekelőtt a hatalommal történő visszaélés gyakorlatáról. A franciaországi tapasztalatok birtokában pedig kijelenti: „mi belgák nem fogunk annyit óhajtani, mint a párizsiak", és kifejezetten szükségesnek nevezi, hogy a bevezetésre váró új rendszer végérvényesen zárja le a forradalmak ösvényét, hárítsa el a felkelés további veszélyeit. Meggyőződése ugyanis, hogy a renddel, vagy éppen a rendetlenséggel való szolidaritás Franciaországban nem egyszerűen csak anyagi érdekekre vezethető vissza, és előbbi felülkerekedése a „becsületesebb és liberálisabb" közvélemény érdeke is. Miközben a vizsgált hírlapok folyamatosan nyomon követték a nyugat-európai változásokat, s azok összefüggésrendszerében határoztak meg Ausztria, közvetve pedig Magyarország mozgásterét is, ugyancsak folyamatosan tették közzé a Habsburg hadsereg sikereiről (többek között a magyar kormány Debrecenbe költözéséről) beszámoló adatokat. Érdemi észrevételeket a magyarországi fejleményekről több hetes szünetet követően azonban majd csak a L'Observateur január 22-i számában olvashattak az érdeklődők.9 Cikkíró némi meglepetéssel konstatálja, hogy bár a Bécsből érkező korábbi jelentések szünet nélkül azt szuggerálták a közvéleménybe, miszerint Buda és Pest elestével a magyarok ellenállása gyakorlatilag befejeződött, most mégis arról értesülnek, hogy a „Délen koncentrálódó lázadás" komolyabban bontakozik ki, mint valaha s, hogy Bem tábornok, miután meghódította (nem felszabadította! - E.G.) Erdélyt, betört Bukovinába. 8 „Gand" Le Messager de Gand (a továbbiakban LM) 1849. febr. 13. No. 44. 1. 9 „Hongrie" LOB 1849. jan. 22. No. 22. 3., jan, 27. No. 27. 3.