Századok – 2002
Közlemények - Molnár András: Patvarista Zalában; jurátus Pesten VI/1331
DEÁK FERENC JOGGYAKORLATA 1821-1823 1343 marasztásra és kárhoztatásra megkíván, mert magok az elöl számlált rabok tagadják, az[sic!] rabláson sem látta őket senki, sem rajta nem kapattak. Az első rendbéli rabnak pedig, Kultsár Józsefnek,5 7 mint p[re]tendált5 8 cimborás társnak egyes, és amint a környülállások mutatják, csupa félelembül tett vallását még csak fél próbának sem lehet bévenni, s ugyanazért azon Kultsár József rab szabad vallásának59 5. és 6. pontjában igen tétovázóképpen és egymásban ütköző vallásai is Romleitner rabot inkább mentegetik, mint terhelik, mert az 5. pontban Kultsár József azt mondja, hogy ő azon pontban elöl számlált hat cimborás társaival azon a napon, melyben a sz[ent]gróti rablás történt,6 0 estve későn Romleitner végedi korcsmárosnál borozván, ezek, nem pedig Romleitner, akinek mint korcsmárosnak kötelessége szerint csak a bormérés volt gondja, borivás közben hozták elöl, hogy rabolni mennének, ahol egy embernek sok pénze volna. Ezen pontban tehát Romleitner sem biztatónak, sem rablónak, sem orgazdának nem mondatik, a 6. pontban ellenben ezen Kultsár József rab Romleitner Józsefet, kit előbb megkémélett, s még csak legkisebb gyanúval sem terhelt, most kontatónak61 lenni vakmerően állítja. A 7. pontban ismét az előbbeni pontban tett vallását, azzal visszavonni s megigazítani látszatik, mivel azt vallja, hogy ő egy szökött katonával, ki már kétszer Hidegkúton62 nála volt, egyenesen Végedre6 3 ment, és őtet ezen katona beszélette a rablásra, sőt a pénzt is ez osztotta fel köztök, így egy pontban terheli, kettőben pedig mentessé teszi Romleitner Józsefet. Ezen egymással ellenkező vallásai Kultsár Józsefnek egymást végképpen megcáfolják, s Romleitner rabot a vádnak terhétül, kiváltképpen pedig az orgazdaságnak gyanújától annyival inkább megmentik, minthogy a 8. pontban egyenesen azt is vallja, hogy rablás után egy batyki polgárnak pincéjéhez, nem pedig Romleitnerhez mentek a pénzt felosztani, mely osztályon, hogy Romleitner nem is volt, az is elegendőképpen megmutatja, hogy ők csak rendeltek neki 10 lasias tallért,64 de azt nem mondja, hogy adtak, és így nem bizonyos, hogy Romleitner a pénzbül valamiben részesült volna. Ezen rabnak orgazdaságát az sem hozza világosságra, hogy egy tizenhárom esztendős gyermek vallása szerént a vászon az udvarán lévő fa között találtatott, mivel ezen gyermek sem mondja, hogy Romleitner maga adta volna kezében, hogy dugná a fa közé, a feleségéért pedig rab férje felelni nem tartozik. Továbbá az sem elegendőképpen terheli ezen rabot, hogy a kárvallott Gorzó Pál azon vásznot magáénak lenni ösmérte, mert a köztapasztalásbul tudni való, hogy az ilyes károsodás esetekben jobbára a kárvallottak a kárpótlás vágyódása által ösztönöztetvén, a másét is magokénak szokták mondani. 67 Kultsár József, mintegy 40 éves, prágai (Zala megyei) születésű, római katolikus, nős, ötgyermekes, a bűncselekmények idején Festetics gróf Hidegkúti csárdájában kocsmárosként szolgált. 58 Állított. 59 Kultsár szabadon (minden kényszer nélkül) tett vallomását Ukkon, 1821. július 20-án jegyezték le. 60 A szentgróti rablás 1821. március 24-re virradó éjszakán történt. 61 Felbujtónak. 62 A Zalaszántó közelében található Hidegkúti pusztán álló kocsma a keszthelyi Festetics uradalomhoz tartozott. 63 Zala megyei falu, ma Zalavég. 64 „Lázsiás", a szokásosnál nagyobb értékű koronás tallér.
