Századok – 2002
Közlemények - Molnár András: Patvarista Zalában; jurátus Pesten VI/1331
DEÁK FERENC JOGGYAKORLATA 1821-1823 1335 (ezáltal hiteltelenségét) igyekezett bizonyítani. Röviden, ám meggyőzően érvelt amellett, hogy a legtöbb, a fogva tartottak által is tagadott vádat a legkisebb bizonyítékkal sem tudja alátámasztani a felperes ügyész. A zalaszentgróti gombkötő, Gorzó Pál sérelmére elkövetett rablás kapcsán Deák azt fejtegette, hogy a vádlónak nincs elegendő és világos bizonyítéka, „milyent a Criminalis Praxis [a meghonosított alsó-ausztriai büntető törvénykönyv] a megmarasztásra és kárhoztatásra megkíván", mert a vádlottak tagadnak, a rablást senki sem látta, és rajta sem kapták őket. Deák felhívta a figyelmet a magát menteni kívánó tettestárs, Kultsár József terhelő vallomásának belső ellentmondásaira. Deák szerint ezek az ellentmondások inkább mentették, mint terhelték védencét, mint ahogy azt sem tekintette meggyőző bizonyítéknak, hogy a sértett felismerni vélte a tőle elrabolt vásznat, mert — mint érvelt — „köztapasztalásbul tudni való, hogy az ilyes károsodás esetekben jobbára a kárvallottak a kárpótlás vágyódása által ösztönöztetvén, a másét is magokénak szokták mondani." Kétségbe vonta Deák, hogy a kivilágított ablaknál éjszaka leselkedő éjjeliőr megverése bármit is bizonyítana, és azt is megkérdőjelezte, miszerint védencének feslett életű gazdaasszonya hiteles tanú lehetne. Deák összegző véleménye szerint a tanúk határozatlan, egymással össze nem egyeztethető, és ezért figyelmet nem érdemlő vallomásai Romleitner Józsefnek „megmarasztására és elkárhoztatására" elégtelenek voltak, a vádlottat legfeljebb a bűncselekmények gyanúja terhelhette. Deák mindezek után — gyakorlatilag bizonyítékok hiányában — elegendő büntetésnek vélte védence addig elszenvedett (több mint egyéves) vizsgálati fogságát, és annak szabadon bocsátását kérte. Zala megye büntető törvényszéke 1822. szeptember 6-i ülésén hirdetett ítéletet Romleitner József és társai ügyében. A Deák által is cáfolt vádak itt már elő sem kerültek, a szentgróti gombkötő kirablásában viszont bűnösnek találták Romleitnert is. Miután több — Deák védő szövegében nem érintett — tanú vallomását elegendő bizonyítéknak tekintették, Deák védencét két és fél esztendei tömlöcbüntetésre ítélték.1 8 Az ítélethozatal körüli hetekben ért véget Deák zalai patvaristasága. A megye 1822. szeptember 23-án kezdődő közgyűlésén talán éppen azért volt jelen, mert ekkor kaphatta meg főnöke bizonyítványát az ügyészi hivatalban eltöltött joggyakorlatról. Néhány héttel később már Pestre készült, hogy jurátusnak esküdjön fel a királyi táblán. November elsején, Sümegen, rokonánál, Oszterhueber Ferencnél vendégeskedve levélben fordult Kozics Istvánhoz, a győri tanulmányi kerület jegyzőjéhez. Mint kiderült, előző évben szerzett győri jogakadémiai bizonyítványát elveszítette, és már két alkalommal hiába kérte a pótlását. „ kérem tehát ezennel is tisztelt Barátom Uramat — írta Deák — hogy testimonalisomat expediálni [bizonyítványomat kiadni], és nekem most Pestre leküldeni ne terheltessen, mert én most folyó holnap 6-ára lemenni, és 12-én juratusnak felesküdni kívánnék, ami az érintett testimonalis nélkül meg nem eshetik. Kérem tehát ismét 18 ZML Tiszti fenyítő és büntető perek 1821. Fasc. 17. No. 181. Peijegyzőkönyv Deák Ferenc saját kezű bejegyzésével.
