Századok – 2002
Tanulmányok - Cieger András: A számok szorításában. Lónyay Menyhért pénzügyminisztersége (1867–1870) VI/1295
LÓNYAY MENYHÉRT PÉNZÜGYMINISZTERSÉGE (1867-1870) 1315 1. Az 1870. évi költségvetés kormányzati előkészítése Lónyay politikai elszigetelődését vizsgálva, elsőként saját minisztertársaival való rendre megújuló ellentéteit említhetjük. Állításunk alátámasztására már az eddigiekben is több példát hoztunk. A kabineten belüli konfliktusok lényegében egészen 1869 végéig kezelhetők maradtak és nem kerültek a nyilvánosság elé. Az 1870. évi költségvetés előkészítése azonban már olyan belső viharokat kavart, amelyek megtörték a hallgatást. A konfliktusok kiéleződéséhez nagyban hozzájárult, hogy a büdzsé összeállítása döntően az 1869-es pénzügyi válság kirobbanásának az időszakára esett. Lónyay elkerülendő a költségvetés késedelmes képviselőházi benyújtását, már július közepén arra kérte kollégáit, hogy juttassák el tárcájához saját minisztériumuk költségvetési igényeit. A hatékonyabb tárcaközi egyeztetések érdekében értekezletet hívott össze a minisztériumok küldötteiből. A megbeszélésen sajnálattal állapította meg, hogy a király személye körüli minisztérium kivételével minden tárca növelte igényeit. Ezt követően — a jegyzőkönyv tanúsága szerint — Lónyay elnökletével egyenként áttekintették a minisztériumi büdzséket és a pénzügyér mindenhol a kiadások lefaragására tett javaslatokat. A tanácskozás végül azzal zárult, hogy szeptember közepéig minden tárca egy szerényebb költségvetést készít.6 9 Csakhogy Lónyay a hozzá visszaérkező módosított költségvetésekkel sem volt megelégedve, ezért visszatartotta őket és további változtatásokat kért. Az idő azonban vészesen telt. Lónyay október közepéig a képviselőház elé mindössze négy tárca (miniszterelnökség, Pm, kir. szem. min., horvát-szlavón min.) szükségleteit terjesztette. Az ellentétek áthidalására pedig nem sok esély mutatkozott, ráadásul Andrássy az uralkodó kíséretében külföldön tartózkodott. A miniszterek ezért döntő lépésre szánták el magukat: kihasználva, hogy Lónyay szintén nem lehetett jelen, a pénzügyér megkerülésével vita nélkül határoztak saját költségvetéseik felett, mondván „az általuk ezúttal előterjesztendő költségvetési tervezetek a legnagyobb takarékosság szem előtt tartása mellett, a lehető legszűkebb korlátok közé vannak szorítva s hogy azok egyes tételeiből alig volna lehetséges bármit is leszállítani".70 A gyors döntés ellenére a képviselőház csak december 3-án kaphatta kézhez a jövő évi költségvetés teljes szövegét. A késedelmesen és részletenként benyújtott költségvetés körüli kormányzati zavar már az ellenzéknek is feltűnt. Mindezt csak tovább fokozta, hogy elmaradt a kormány részéről ilyenkor rendszerint kérni szokott indemnitási javaslat (költségvetési felhatalmazás) beadása is, pedig már csak néhány hét volt hátra a költségvetési évből. Végül erre csupán december 18-án került sor, ám a költségvetés újabb furcsaságát jelentette, hogy a kormány számára a felhatalmazást nem a pénzügyminiszter vagy valamelyik kormánypárti képviselő kérte, hanem Szalay Sándor balközép párti honatya indítványozta (a téli szünet elrendelésével együtt). A kormánypárt csak ezt követően lépett és a bizottsági tárgyalások során lényegében átvette és magáénak ismerte el a javaslatot, egy lényeges ponton azonban megváltoztatta azt. Széli Kálmán előadó ugyanis a szokásoktól ismét eltérve, a felhatalmazást nem az .előző, hanem a még általánosan nem is tárgyalt 1870. évi költségvetés 69 MOL. К. 255. 1869-3-2125 és 2173. 3. es. 1869. aug. 27. és 30. 70 MOL. К. 27. Mtj. 1869. okt. 28. 1. p. A kormányülésen Eötvös elnökölt.
