Századok – 2002
Tanulmányok - Cieger András: A számok szorításában. Lónyay Menyhért pénzügyminisztersége (1867–1870) VI/1295
1310 CIEGER ANDRÁS vedelmi adók esetében). 1869. április 15-re ezért a miniszter az átfogó adóreformjavaslatok kidolgozására — angol és porosz minta nyomán — szakbizottmányokat hívott össze. Az adott terület legelismertebb szakembereit, valamint a szakmai szervezetek és a politikai pártok képviselőit tömörítő bizottmányok a korszak kormányzati jogszabály-előkészítő mechanizmusának fontos és más tárcák által is többször alkalmazott fórumait jelentették. A Lónyay kezdeményezésére megalakult bizottmányok azonban létszámukat és az elvégzett munka nagyságát tekintve feltétlenül kiemelkedtek: a résztvevők száma meghaladta a 300 főt, a közel egy évig tartó tanácskozás dokumentumai pedig kilenc kötetet tettek ki. A bizottságok és albizottságok feladatai közé tartozott a jelenlegi szabályozás áttekintése, a külföldi államok adótörvényeinek tanulmányozása és megoldási javaslatok kidolgozása a terhek egyenlőbb elosztására, egyes adótételek mérséklésére és az állami bevételek szaporítására. „Magyarországon ez volt az első eset, hogy országos érdekű tárgyak szakbizottmányok tanácskozásai alá bocsáttattak, még azon körülmény is öregbítette, hogy míg a szakbizottmányok rendszerint csak egyes szövevényesebb természetű kérdések megfejtésére és felvilágosítására szoktak ös -szehivatni, addig az általam egybehívott szakbizottmányoknak a reformlétesítés végett kitűzött egyes adónemek egész rendszerének gyökeres átvizsgálása s javaslatuk az államkincstár, valamint az érdeklett adózók együttes és egyenkénti érdekeinek és mindennemű viszonyainak közgazdászati, szintűgy mint pénzügyi szempontból való szigorú, méltányos és igazságos megbírálása jutott osztályrészül," - értékelte a bizottságok teljesítményét a miniszter.54 A bizottságok munkáját nehezítette, hogy a tagok legtöbbje gyakorlati ismeretekkel nem rendelkezhetett, hisz a kiegyezést megelőzően a magyar politikai elit hosszú századokon keresztül a gazdaságpolitika alakításába nem szólhatott bele. Az alakuláskor gondot jelentett még az ellenzék megnyerése is. A miniszteri felkérések ugyanis éppen a márciusban zajló választási küzdelmek idején érkeztek meg az ellenzéki honatyákhoz, akik közül néhányan el akarták kerülni annak látszatát, hogy bizottsági részvételükkel a kormányoldalt támogatják.5 5 Nem érezzük feladatunknak a bizottmányok működésének érdemi bemutatását. Maga Lónyay is csupán a bizottság két fontosabb megállapítását emelte ki abban a beszédében, amelyet a reformmunkálatok lezárultakor tartott a képviselőházban. Egyrészt a legjelentősebb adónem, a földadó aránytalan kivetését említette. Ennek legfőbb oka a testület álláspontja szerint a megbízható kataszteri felmérés hiánya, ezért ennek elkészítése sürgető feladat. Másrészt egyetértett a bizottság azon javaslatával is, hogy a jövedelmi adóterheket érezhetően csökkenteni kell. Lónyay felszólalása végén köszönetet mondott a bizottságokban részt vevő képviselőknek, a külső szakértőknek, valamint a számos gazdasági egylet, iparkamara és jószágigazgatóságok küldötteinek.5 6 54 Miniszteri felterjesztés az uralkodóhoz, 1870. máj. 5. MOL К. 255. 1870-2-1385. 9. cs. 55 A balközép párton belül nem alakult ki egységes álláspont ebben a kérdésben. Ghyczy Kálmán például távol maradt a tanácskozástól, Várady Gábor viszont elvállalta a részvételt. Lásd: Várady G. Ghyczy Kálmánhoz, 1869. ápr. 5. MTAK Kt. Ms 4852/203., valamint Ghyczy bejegyzését: Ghyczy Kálmán visszaemlékezései, 1869. márc. 20. és 29. MTAK Kt. Ms 4851/79. (gépirat) 240. és 242. old. Ismereteink szerint a szélbal nem vett részt a reformmunkálatokban. 56 Lónyay: Beszédek, i. m. 702-713. 1870. máj. 21. Az adóreformok tárgyában a m. kir. Pénzügyminiszter által összehívott szakbizottmányok munkálatainak összeállítása. 1-7. rész. Pest-Buda 1870.
