Századok – 2002
Tanulmányok - Cieger András: A számok szorításában. Lónyay Menyhért pénzügyminisztersége (1867–1870) VI/1295
LÓNYAY MENYHÉRT PÉNZÜGYMINISZTERSÉGE (1867-1870) 1311 Fontos megjegyezni, hogy a vaskos terjedelmű szakbizottmányi jelentés elkészültét nem követte átfogó adóreform, bár a testület kisebb észrevételei beépültek az elkövetkező évek pénzügyi jogszabályaiba. Legfontosabb eredményének talán az 1875-ben megszületett földadó törvény és a meginduló új kataszteri felmérés tekinthető.5 7 3. Az állam gazdasági szerepvállalása Mint az korábban idézett felszólalásaiból világosan látható, Lónyay nem a liberális „éjjeli őr" állam híve, de szabadelvű politikusként és a pénzügyek irányítójaként az állam áldozatvállalását korlátok közé kívánta szorítani. Az állam szerepét a hazai ipar fejlesztésében, a beruházások élénkítésében jelölte meg. Koncepciója szerint a központi beavatkozás mértékét az állampolgárok anyagi ereje határozza meg: a magánvállalkozások lehetőségeit meghaladó fejlesztések esetén tartotta csak szükségesnek az állam segítségét. Nincs terünk felsorolni az Andrássy-kormány idején meginduló állam által támogatott beruházásokat. Lónyay pénzügyminiszterként nem csak az anyagi fedezetet biztosította ezekhez az építkezésekhez, de a központi fejlesztés irányára is komoly befolyást igyekezett gyakorolni. Egy kritikusa szerint a gyenge kezű Mikó Imre minisztersége alatt valójában Lónyay irányította a közlekedési tárcát is.5 8 Lónyay a vasúthálózat fejlesztése kapcsán több helyütt is kifejtette, hogy nem tartja jó megoldásnak a vonalak állami kamatbiztosítás mellett történő kiépítését, mert ez aránytalanul nagy terhet ró az államra. Ennek ellenére a kiegyezés idején ő sem igen látott más lehetőséget arra, hogy a stratégiai fontosságú vasútvonalak gyorsan megépüljenek (el kellett ismernie, hogy 1867 táján, a bizonytalan politikai helyzetben a hitelezők bizalmatlansága miatt Magyarország csak előnytelen feltételek mellett juthatott vasúti kölcsönökhöz).5 9 A közlekedési beruházások megnövekedett költségigényét jól jelzi, hogy 1869 őszén Mikó Imre kénytelen 420 ezer forintnyi póthitelt kérni a pénzügyminisztertől. Lónyay figyelmeztette kollégáját a helytelen pénzügyi gazdálkodás veszélyeire, ám ígéretet tett a fedezet előteremtésére.6 0 Gazdaságpolitikai elveit az 1869-es ún. kis válság kezelése során is igyekezett érvényre juttatni. A kiegyezés után bő két évvel, 1869 koraőszén bekövetkező pénzügyi válságot az elemzések szerint a rossz termés, illetve a gabonaexport visszaesése és a túlzott óvatosságból eredő tartalékolás miatt hirtelen előálló pénzhiány okozta, amelyet elmélyített, hogy számos frissen alapított részvénytársaság nem rendelkezett megfelelő nagyságú mozgósítható tőkével. Negatívan befolyásolta az eseményeket továbbá, hogy az Osztrák Nemzeti Bank — nyilván nem függetlenül a magyar pénzügyminisztériummal folytatott elhúzódó vitájától — 67 A korszak adótörvényeit és a lakosságra nehezedő adóterheket számba veszi: Varga István: Közterhek. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában, 1848-1914. II. köt. Szerk. Szabó István. Akadémiai Kiadó, Bp. 1965. 246-318. 58 Fest Imre: Emlékirataim Bp. Universitas Kiadó, 1999. 136. 59 Erről lásd pl. Lónyay: Beszédek, i. m. 680-693. 1870. máj. 21.; valamint a királynak készített fogalmazványát, 1867. máj. 13. MOL. К. 255. 1873-2543. 1219. cs. (Kassa-Oderberg-i vasút iratai) 60 MOL K. 27. Mtj. 1869. nov. 15. 1. pont 8. d. Maga a pénzügyminisztérium történetét feldolgozó kiadvány is hosszabban foglalkozik a tárca közreműködésével a közlekedési hálózat fejlesztésében: Pongrátz-Lukács, i. m. 114-118.
