Századok – 2002

Tanulmányok - Cieger András: A számok szorításában. Lónyay Menyhért pénzügyminisztersége (1867–1870) VI/1295

LÓNYAY MENYHÉRT PÉNZÜGYMINISZTERSÉGE (1867-1870) 1309 ta a fizetésképtelenség miatt korábban börtönbe vetett személyeket, valamint megtiltotta a pénzügyőrségnél a bilincs alkalmazását, végül mindenki számára világos és nyilvános szabályokba foglaltatta az adóbehajtás módját.49

Szükség is volt eme látványos intézkedésekre, hisz a működőképesség biztosítása érdekében Lónyay az 1867 előtt törvénytelenül kivetett és törvénytelen eszközökkel behajtott adók hatályát kénytelen volt fenntartani, amely meglehetősen rossz fényt vetett az alkotmány helyreállítása után megalakult kormányra.5

0 A képviselőházban is arról győzködte az ellenzéket, hogy az adóbehajtás akadályozása lényegében a régóta vágyott felelős kormányzat működését lehetetleníti el. A megyék nem vonhatják kétségbe a kormány törvényes intézkedési jogkörét: „Mi akarjuk a felelős kormányzati rendszert, minden következményeivel, azon rendszert, mely a szabadság és rend, az anyagi és szellemi felvirágzás és haladás legfőbb tényezőjéül bizonyult; mi akarjuk ezen kormányzati rendszer fenntartását, megerősítését, következetes keresztülvitelét és minden intézménynek ehhez való alkalmazását. [...] A másik, amit akarnunk kell: hogy az alkotmányosan hozott törvény szent legyen. Megvallom, alkotmányosságot nem képzelek másképp, mint hogy amiben a törvényhozás, a két ház és a fejedelem megegyezett, annak feltétlen végrehajtására mindenki, a minisztertől kezdve az utolsó falu bírájáig, köteles."5

1 Csakhogy sem a nemzeti önérdek önkéntes belátását szorgalmazó körlevelek és beszédek, sem pedig az időközben megalkotott és büntetéssel fenyegető törvény (1868: XXI. tc. az adók kivetéséről és behajtásáról, valamint a pénzügyi törvényszékek felállításáról) nem járt kellő sűllyal. Lónyay minisztersége harmadik évében is a kormányzat gyenge végrehajtó erejére panaszkodott: „a közel múlt évek alatt megszokott passzív ellenállás a törvényes adók fizetésénél még folyvást tart, s a hatóságok és községek részéről nem teljesíttetik pontosan mindaz, amit a törvény rendel; a pénzügyminiszternek pedig nincs elég hatalom adva ezen megrögzött baj kiirtására."52 De Lónyay nem volt megelégedve saját apparátusával sem, erélyesebb fellépést és személyes felelősségvállalást követelt a pénzügyigazgatóságok vezetőitől. Fontolgatta a pénzügyi törvényszékekről nem rég elfogadott törvény szigorítását és átiratban kérte a belügyminisztériumot, hogy véleményezésre küldje meg számára a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvénytervezetet, Lónyay ugyanis csak eme jogszabály elfogadásától remélte a probléma végső megoldását.5

3 A hazai adórendszer megreformálásának nagyszabású feladatához Lónyay csak 1869-ben láthatott hozzá. Ezt megelőzően az abszolutizmus időszakából örökölt jogszabályokon csak néhány ponton sikerült módosítani (pl. a ház- és jö-49

Lásd: Pm 189. sz. (1867. márc. 26.), Pm 927. sz. (1867. máj. 23.), Pm 3118. sz. (1867. szept. 3.) és Pm 8099. sz. (1868. márc. 28.) rendeleteket. Mrt, 1867. 48-51., 119-121., 335-347. és Mrt, 1868. 159. 50

A szabadságharc leverése után az adókat országgyűlési felhatalmazás nélkül vetették ki és a katonaság részvétele mellett hajtották be. 1867 után a magyar országgyűlés adótörvények formájában lényegében a fennálló adórendszert legitimálta. A kérdéshez lásd: Stefan Malfer: Az adómegtagadás és adóvégrehajtás Magyarországon 1860 és 1862 között. Történelmi Szemle, 1984. 4. 662-672. 51

Lónyay: Beszédek, i. m. 289-291. 1868. júl. 16. 52

Uo. 415. 1869. júl. 14. 53

Lásd: MOL 255. 1869-2-1846. 1. es. (1869. júl. 21.) és К 255. 1869-2-2661. 2. es.