Századok – 2002
Tanulmányok - Cieger András: A számok szorításában. Lónyay Menyhért pénzügyminisztersége (1867–1870) VI/1295
1304 CIEGER ANDRÁS alatt csak arra volt idő és energia, hogy a jogszabályalkotási reformmunkálatokat elindítsák. Lónyay kénytelen volt például fenntartani az abszolutista adótörvények hatályát, a közvélemény nem kis rosszallását váltva ki ezzel. Ám mindenekelőtt a legnagyobb gondot a kormányzat számára az állami bevételek szűkössége jelentette, ez pedig leginkább az adórendszer aránytalanságára és a társadalom részéről tapasztalható adómegtagadásra volt visszavezethető. A kormánypolitikusok azonban világosan látták, hogy az űj politikai rendszer elfogadtatása érdekében adóemeléssel nem kísérletezhetnek, sőt ahol csak lehet, mérsékelniük kell a terheket. Lónyay a „meglévő rideg valósággal" szembesülve, 1868-as költségvetési beszédében fogalmazta meg három fő elemből álló gazdaságpolitikai koncepcióját. Elsőként az államigazgatás minden területén szigorú takarékosságra szólított fel és célként a költségvetési egyensúly megőrzését tűzte ki. Második elemként elengedhetetlennek tartotta az állam bevételeinek növelését, amelyet azonban nem az adótételek megemelésétől, hanem az általános közteherviselés elvének érvényre juttatásától és végső soron az adóreformoktól várta. Hangsúlyozta azonban, hogy csak a kíméletes módon végrehajtott adóbehajtással ért egyet. Végül az állam beruházásélénkítő tevékenységéről szólt, mellyel kapcsolatban a liberális állam szerepvállalásának határait a következőképp jelölte ki: „A harmadik eszköz az anyagi jobblét fejlesztésére: megtenni mindent, mit csak lehet, nem csak az által, hogy gondoskodjék az állam mindazon hasznos beruházásokról, melyek az anyagi és szellemi megerősödést előmozdítani képesek, hogy segítsen ott, ahol a magános munkásság segíteni nem képes, teremtőleg hasson a közlekedési eszközök szaporítása, a hitelintézmények előmozdítása és rendezése, a nevelés és különösen az iparnevelés terjesztése, a közbátorság biztosítása, a törvénykezés rendezése és a belnyugalom szigorú fenntartása által; de egyszersmind engedjen szabad fejlődést a magán munkásságnak, hogy mindezen tényezők közreműködése folytán évről évre könnyebbüljön azon teher, melyet viselni kénytelenek vagyunk".3 5 Lónyay gazdaságpolitikai koncepciójában tehát egyszerre voltjelen a költekezés visszafogása, illetve az állam beruházásélénkítő áldozatvállalása. A program e belső ellentmondását Lónyay egy olyan dinamikus modellben igyekezett feloldani, amely az ország adózó képességét és a társadalom vállalkozó kedvét a törvényi és intézményi háttér megteremtésével, illetve az adóterhek mérséklésével, bizonyos esetekben pedig adómentességgel és kedvezményes kölcsönökkel, állami kamatgaranciával kívánta növelni. Az ily módon gyarapodó bevételek jelentős részét pedig a gazdasági élet szereplőinek további ösztönzésére szándékozott visszafordítani. Jól érzékelhető tehát, hogy Lónyay szemlélete eltér a szabadversenyes liberalizmus felfogásától, ám az alapértékek változatlanságát mutatja, hogy nagy hangsúlyt helyezett az államapparátus terjeszkedésének megakadályozására (azaz az olcsó állam megteremtésére), illetve ellenezte a gazdasági szempontból közvetlen hasznot nem hajtó fejlesztések állami támogatását. Ezek megvalósítását továbbra is a társadalom önerejétől várta.3 6 35 Lónyay miniszteri expozéja az 1868. évi államköltségvetés vitájában, 1868. ápr. 16. Lónyay Menyhért nevezetesebb országgyűlési beszédei. Pest, 1870. 158-199. (Az idézet a 170. oldalon található.) 36 Kutatásaink szerint Lónyay elképzelései beleilleszkedtek a hazai liberalizmus fokozatos paradigmaváltásába. Erről bővebben: Cieger András: A hatalomra jutott liberalizmus és az állam a dualizmus első felének magyar politikai gondolkodásában. Századvég, 2001. Tavasz, 20. sz. 105-110.
