Századok – 2002
Tanulmányok - Cieger András: A számok szorításában. Lónyay Menyhért pénzügyminisztersége (1867–1870) VI/1295
1298 CIEGER ANDRÁS voltak és egy-egy gazdasági, pénzügyi munkájukkal már feltűnést keltettek (pl. Divald Adolf, Peterdy Gábor, Weninger Vince). A minisztériumi tisztviselők névsorát tanulmányozva az is megállapítható, hogy ha tehette, Lónyay saját ismerőseit és rokonait is elhelyezte a minisztériumnál. Első sorban szülőföldjéről, Bereg megyéből hozott embereket (pl. Buday Sándort, Literáty Ödönt, Tabódy Józsefet). De ebbe a csoportba sorolható Toldy István is. A fiatal író alkalmazását édesapja, az akadémikus irodalomtörténész Toldy Ferenc járta ki a miniszternél, akit régóta ismert. Az apa igyekezett 24 éves fiát gondosan felkészíteni a hivatalnoki életre: „Sokat várnak tőled. Légy áthatva hivatásod által, azért vedd komolyan ez állásodat, s ezt semmi más munkának ne áldozd fel. Szánj nem kevés időt a financztudományban való kiképzésednek [...] Ne mosolyogj, ha még azt is mondom, hogy külső viseletednek, még öltözködésednek is meg kell korodat előznie, úgy mint fejlettséged és kitűnő állásod előzi meg."9 Az apa egy későbbi levelében tovább folytatta fia okítását, ám egy közelgő bécsi pénzügyi tárgyalás ürügyén immár a miniszterrel szemben való helyes viselkedésre figyelmeztetett: „szerény, kedveskedő, igénytelen, de el nem vonuló viseleteddel pedig [Lónyay] barátságát nyerheted meg. E két hét, midőn ő csupán hozzád van utasítva, inkább hozzád forrasztja őt, mint Pesten hónapok. Ha tán néha veled sétálni akarna, ne szabadkozzál, szellemes társalgásod annál közelebb hoz hozzá. [...] Midőn intencióit közli, kérd, hogy jegyezhess magadnak".1 0 Toldy Ferenc intelmei beváltak, fiát Lónyay bizalmába fogadta és később miniszterelnökként is számított szolgálataira. Kétségtelen azonban, hogy a frissen bekerült munkaerő elvándorlása ennél a tárcánál is magas volt: az 1867 és 1870 között a minisztériumban dolgozó hivatalnokok 61%-a még Lónyay előtt vagy a politikus lemondásának évében távozott a tárcától,1 1 ám ennek igen sokszor nem az alkalmatlanság volt az oka, hanem minisztériumok közötti áthelyezés, anyagi megfontolások, stb. Más képet kapunk viszont, ha a minisztériumnak alárendelt (dekoncentrált) pénzügyi szerveket vizsgáljuk. Az alsóbb szintű hivatalok 1868 folyamán sorra kerülő átszervezése ugyanis az 1867 előtti hivatalnokok jelentős arányú távozásával járt. Az ország minden tájáról jövőjüket féltő tisztviselők ostromolták a minisztériumot, hogy személyes bemutatkozásukkal igyekezzenek igazolni rátermettségüket és az új kormány iránti hűségüket. A tárca igen hamar leállította ezt a folyamatot, mondván, az akadályozza a rendes ügymenetet és magas utazási költségekkel jár. A minisztérium kiadott egy körrendeletet is, ám annak óvatos mondatai feltehetően nem nyugtatták meg az aggodalmaskodókat: „Mindazon hivatalnokok, kik további szolgálatra alkalmasak, számíthatnak arra, hogy tehetségei és érdemeihez képesti elhelyezést az új szerkezetben is találni fognak".1 2 A területi 9 Toldy Ferenc Toldy Istvánhoz, 1868. aug. 25. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára [továbbiakban: MTAK Kt.] Ms 1403/27. 10 Toldy Ferenc Toldy Istvánhoz, 1868. szept. 1. MTAK Kt. Ms 1403/28. Anyja pedig értelemszerűen a miniszter felesége iránt való kedvességre intette fiát. 11 Székely Vera már idézett munkája alapján a számítást én végeztem el. Feltehetően a tényleges elvándorlás kisebb lehetett, mert az adattár néhány adatát pontatlannak találtuk (rövidebb hivatalnokoskodást tüntet fel). Az eltérés azonban a folyamat arányait lényegesen nem módosítja. 12 Pénzügyminisztérium 733. sz. körrendelete a pénzügyigazgatóságok vezetőihez, 1868. máj. 1. MOL. К. 266. l.cs. 2.t.
