Századok – 2002
Tanulmányok - Cieger András: A számok szorításában. Lónyay Menyhért pénzügyminisztersége (1867–1870) VI/1295
LÓNYAY MENYHÉRT PÉNZÜGYMINISZTERSÉGE (1867-1870) 1297 ságból, mint kötelességérzetből. Lónyay összegyűjtötte őket és bemutatta magát. Nyájas és szívélyes volt, azok pedig mogorván, ellenséges szemekkel néztek. - Aki tovább is közreműködni akar feladatomban, nagy örömömre fog szolgálni, ha megnyerhetem. Kérem is Önöket mindnyájukat, maradjanak meg és érezzék magukat mellettem otthonosan. Jéghideg hallgatás volt a felelet. S másnap halomszámra találta asztalán a lemondásokat. Egypár megmaradt, de többnyire az a része, amely senkinek sem kell."6 Mi tudható ma a hatalomváltás személyi következményeiről? A felelős magyar kormány megalakulásakor az osztrák abszolutizmus államhatalmi szerveit (pl. Magyar Kancellária, Helytartótanács, országos pénzügyigazgatóságok) megszüntették és helyüket kilenc minisztérium vette át. A szervezeti váltást a legtöbb esetben valóban nagyfokú személyi kicserélődés kísérte. Az abszolutizmus kori tisztviselők fele távozott, helyükre pedig egy kevés igazgatási tapasztalattal rendelkező, teljesen más társadalmi és politikai réteghez tartozó csoport áramlott be a kormányzati intézményekbe. Az átvett hivatalnoki kör még mindig megfelelően nagy létszámot tett volna ki ahhoz, hogy biztosítsa az állami irányítás színvonalas működését, a tapasztalatok átadását, csakhogy ez a csoport a minisztériumokon belül alárendelt szerepet játszott, alacsonyabb tisztségeket töltött be. A jelenkori kutatások szerint általában a régi hivatalnoki réteg az 1870-es évek közepére, végére nyeri vissza korábbi szerepét, a döntések előkészítése középszinten ekkor kerül ismét az ő kezükbe. Az 1867 után beáramló új tisztviselői kör pedig döntően néhány évi hivatalnokoskodás után otthagyta munkahelyét, illetve aki maradt, az az évek során beletanult a munkájába.7 Ám eltérő volt a helyzet a pénzügyminisztériumnál. A személyi kimutatások — legalábbis a kezdeti években — számottevő folytonosságot mutatnak. Ugyanis ez volt az a tárca, ahol hagyományosan az államélet szinte minden területét érintő szakmai munka folyt. Nem nélkülözhette a kamarai hivatalnokok szaktudását már a Kossuth vezette minisztérium sem 1848-ban. Minisztersége alatt Lónyay is támaszkodott rájuk, hisz több száz fő gyors lecserélése egyébként is ésszerűtlen lépés lett volna.8 Az általános tendenciákhoz képest nem tűnik nagynak a szakmai színvonal csökkenése sem. Lónyay a meglévő hivatalnokok mellé igyekezett saját maga köré gyűjteni — rendszerint bizalmi tisztségekbe — egyrészt azokat az embereket, akik már az 1848-49-es minisztériumban is szolgáltak és személyesen is ismerte őket (pl. Gránzenstein Gusztávot, Madarassy Pált), másrészt olyanokat, akik ugyan igazgatási gyakorlattal nem rendelkeztek, de elméletileg felkészültek 6 Mikszáth Kálmán: A kezdet kezdete (1888). Mikszáth Kálmán összes művei 77. köt. (Cikkek és karcolatok XXVII.). Bp. Akadémiai, 1983. 63-65. (Az idézet a 65. oldalon található.) 7 Ehhez lásd: Benedek Gábor: A minisztériumi tisztviselők mobilitása a dualizmus idején In: Rendi társadalom - polgári társadalom 1. Salgótaiján 1987. 393-94., Székely Vera: A központi államigazgatás tisztségviselői a dualizmus korában. I—III. (Magyar Országos Levéltár, Forrástudományi segédletek) Bp. MOL. 1979, 1980, 1985.; Cieger András: Kormány a mérlegen, i. m. 83-85. 8 A viszonylagos személyi folytonosságot támasztják alá mind Székely Vera, mind Kövér György adatai is: Székely, i. m. 3. Rész (Magyar Királyi Pénzügyminisztérium), 6.; Kövér György: 1873. Egy krach anatómiája. Kozmosz Könyvek, Bp. 1986. 81-82. Az első felelős kormány pénzügyminisztériumának szervezési nehézségeiről lásd: Sinkovics István: Kossuth, az önálló pénzügyek megteremtője. In: Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. 1. köt. Bp. Magyar Történelmi Társulat, 1952. 87-173. (különösen 89-95.)
