Századok – 2002
Tanulmányok - Egry Gábor: A Brassói Általános Takarékpénztár és a Nagyszebeni Általános Takarékpénztár korai történetének néhány jellegzetessége 1835–1848 VI/1261
1288 EGRY GÁBOR szívná fel? Valószínűleg kölcsönadnák 6 százaléknál alacsonyabb kamattal, amivel éppúgy előállna az alacsonyabb kamatláb. Az alacsony kamatért az alacsony kereslet a felelős, hiszen a takarékpénztár nem vont be tőkét külföldről, csak a helyit csoprtosította át vidékre. A kereslet a tőke után nagyobb ott, ahol nagyobb a kínálat9 0 vagyis a takarékpénztárnál nagyobb, mint a magán pénztáraknál, de a kamatláb ott is alacsony, ahol nincs takarékpénztár. Lange érvelése mögött komoly közgazdasági tudás áll. Erveit a korabeli közgazdasági irodalomra alapozza. Fölényesen veri vissza a takarékpénztár felelősségét hangsúlyozó kritikákat. Meg kell azonban jegyezni, hogy az összes hitelkínálat változatlanságáról vallott nézete valószínűleg nem felel meg a valós helyzetnek. Bár abban igaza van, hogy külső tőkeforrást nem vont be a takarékpénztár, a tőkeakkumuláció révén nyilvánvalóan megmozgatott olyan pénzeket, melyek addig nem voltak jelen a hitelek piacán. Nem számol azzal sem, hogy a megtakarítások koncentrálása révén olyan kölcsönösszegek folyósítására volt képes a takarékpénztár, melyek versenyezhettek a korábban csak a leggazdagabb magánpénztárak által folyósított összegekkel, vagyis betört egy meglehetősen zárt piacra. Márpedig megjelenése ebben a körben érthetően keltett ellenérzéseket. Két, a kritikában megfogalmazottakhoz kevéssé kapcsolódó tanulsága is van a vitának. Az első, hogy a takarékpénztár valóban a legjelentősebb szereplőjévé vált a brassói hitelpiacnak. A másik, hogy a hitelpiac földrajzilag erősen fragmentált volt. Lange bizonyára maga is úgy látta, hogy a takarékpénztár hatóköre erősen korlátozott. Ezt alátámasztja az is, hogy bár Brassóban működtek osztrák bankok ügynökei is, velük szemben a fentiekhez hasonló ellenvetések nem fogalmazódtak meg, vagyis jelentőségük csekély lehetett. Kevesebb kritikával kellett megküzdenie a HAS-nak, és az is az egyesületen belülről származott. Az 1845-ös közgyűlés már említett vitája után, mely a betétkorlátozás lehetőségével foglalkozott, nem jutottak nyugvópontra az események. Ezért az egyesület vezetősége szükségét érezte vezércikket megjelentetem a Siebenbürger Bote 1845. július 25-i számában, melyben a már a közgyűlésen is elhangzott kritikákra válaszolt.91 A vezércikk a közgyűlésen elhangzottakat ismétli meg bővebb formában. A banki működés biztonságához négy feltételt fogalmaz meg, melyek meglétét a HAS esetében sorra bizonyítja is: 1. A betétek és a visszafizetések összefüggésben maradjanak, és a takarékpénztár az előre nem látott esetekre nézve megfelelő tartalékalappal bírjon. 2. A kihelyezett tőkék biztosítva legyenek és előre történjen a kamatfizetés. 3. A tőke egy a viszonyoknak megfelelő része mobil maradjon és időről időre a takarékpénztárba visszafollyon. Az új betétekkel együtt ez képezi a visszafizetések alapját. 4. Jelentős tartalékalap képzése és rendszeres bővítése, mely a rendkívüli esetekben nyújt segítséget. 90 Ez nem más, mint a Say-dogmája néven közismert, 1803-ból származó közgazdasági összefüggés aktualizált megfogalmazása! A kereslet-kínálat viszonyra vonatkozó elemzéssel együtt, komoly közgazdasági ismereteket és intelligenciát feltételez. 91 Die Hermanstädter Sparkasse, SB 1845. 58. júl. 25., 60. aug. 1, 62. aug. 8.
