Századok – 2002
Tanulmányok - Egry Gábor: A Brassói Általános Takarékpénztár és a Nagyszebeni Általános Takarékpénztár korai történetének néhány jellegzetessége 1835–1848 VI/1261
1284 EGRY GÁBOR kereskedők és iparosok finanszírozását látta el a takarékpénztár, addig a városhoz tartozó Barcasághan a paraszti hitelproblémák áthidalásában segített.7 5 Az is nyilvánvaló, hogy a takarékpénztár elsősorban lokális illetve nagyon korlátozottan regionális funkciót töltött be. A hitelek 82-84 százaléka Brassóban és a hozzá tartozó Barcaságban került elhelyezésre. A fennmaradó rész, figyelembe véve, hogy a korai kapcsolatfelvétel a környező székekre, törvényhatóságokra és határőrezredekre korlátozódott, nagy valószínűséggel a közeli területekre jutott. Ennek a földrajzilag korlátozott működésnek a tükrében talán még jelentősebb a takarékpénztár mérlegfőösszegének mértéke. Az 1847-re elért közel félmillió forintos tőkefelhalmozás Brassó és környéke legjelentősebb gazdasági intézményévé tette a KAS-t és jelzi, hogy tudatos tőkeakkumulációt segítő gazdaságpolitikával milyen jelentős erőforrásokat lehetett felhalmozni még Erdélyben is. A hitelezési tevékenység legfontosabb korlátját a betétek alakulása jelentette. A hitelek volumene a betétekével megegyezően alakult. Nem mindig volt lehetőség a betétek teljes összegének kihelyezésére. Ezt ellensúlyozandó folyamodott a KAS betétkorlátozáshoz, a HAS pedig később a nemesfémek vásárlásához. A másik korlátot a fedezetre vonatkozó szabályok jelentették. Ezek kizárták a hitelfelvevők köréből a megfelelő ingatlannal, vagy értéktárgyakkal nem rendelkezőket, köztük a városi iparosok és kereskedők jelentős részét is7 6 . Részben ez magyarázza a takarékpénztár üzletének földrajzi korlátait is. Az erdélyi.társadalomszerkezet jellegzetessége volt ugyan egy jelentős, az összlakosság kb. egyharmadát kitevő szabadparaszti réteg, ezek területi megoszlása nem volt egyenletes. Míg Brassó-vidéken 48,4 százalékot tettek ki (ez a szász székek közül a második legalacsonyabb arány volt), addig Háromszékben csak 0,23 százalékot, Felső-Fehérben 6,17 százalékot, Kőhalom székben 88,66 százalékot, Fogaras vidéken 3,05 százalékot, Udvarhely székben 51,58 százalékot.7 7 Ezt a számot megnövelve az egyéb szabad jogállású és birtokbírhatási jogot élvező rétegekkel is, komoly különbségek voltak a potenciális hitelfelvevők száma közt, amit csak fokozott a rendezett telekkönyvek hiánya. Figyelembe véve emellett Brassó-vidék magas lélekszámát, mely 1847-ben megközelítette a 130 ezer főt,7 8 - egyértelmű, hogy a KAS tevékenységének bővítésére megfelelő lehetőségek kínálkoztak lokálisan is. S bár a takarékpénztár-egylet törekedett a tevékenység földrajzi kiterjesztésére, amit mutat kapcsolatfelvételük a temesvári takarékpénztárral, illetve a számadások megjelentetése erdélyi magyar és román lapokban79 , ez 75 Közvetve ezt támasztják alá az 1846-os visszfizetési adatok is. Ekkor Brassóból 72925 fi, a Barcaságból 6091 fl, más területekről 8253 fl értékű hitelt fizettek vissza. Ez Brassó esetében 26 százalék körüli, a más területek esetében 15 százalék körüli, míg a Barcaság esetében 11-12 százalékos visszafizetést jelent. Ez nagy valószínűséggel az eltérő gazdasági tevékenység következménye, hiszen a kereskedelem jelentősen gyorsabb megtérülési lehetőségeket biztosít. Vo. Tudósítás a közgyűlésről, SW 1847. 15. febr. 22. 76 Ezt mindenestre alátámasztja, hogy a városi zálogház (Versatzamt) 1847-ben 3792 tételt fogadott be. Vö. Thör 1910. 15. 77 Vö. Csetri Elek-Imreh István: Erdély társadalmi rétegződéséről, in A polgárosodás útján. Tanulmányok a magyar reformkorról. Szerk. Szabad György Bp. 1990. 377—113. 19. táblázat 403. 78 Uo. ill. Söllner J.-. Statistik des Grossfürstentums Siebenbürgen. Hermannstadt 1856. 271-276. 79 Tudósítás a közgyűlésről, SW 1847. 15. febr. 22. ill.Tudósítás a közgyűlésről, SW 1846. 11. febr. 5.
