Századok – 2002
Tanulmányok - Egry Gábor: A Brassói Általános Takarékpénztár és a Nagyszebeni Általános Takarékpénztár korai történetének néhány jellegzetessége 1835–1848 VI/1261
A BRASSÓI ÉS A NAGYSZEBENI ÁLTALÁNOS TAKARÉKPÉNZTÁR... 1285 egyik oldalon a lehetőségek korlátozott volta miatt, másik oldalon pedig a még kihasználatlan lehetőségek miatt csak kevéssé történt meg. Ezzel együtt, figyelembe véve a HAS dinamikus fejlődését is, nyugodtan kijelenthető, hogy Erdély, a maga elmaradottságával együtt sem volt kedvezőtlen adottságú terület a takarékpénztárak megalapítására. A szabad társadalmi rétegek magas aránya, mely a szász székekben a városi lakosság nagy számával és koncentrációjával is együtt járt, jelentős potenciális ügyfélkört jelentett. Míg a betéteseket az elit példája és a takarékoskodás ethosza egyaránt serkenthette, a nagyszámú, birtokbírhatási jogú réteg lehetővé tette a kockázatmentes hitelezési tevékenységet a korabeli, feudális jogrend keretei közt is. Célok és fogadtatás A működés gazdasági dimenziói mellett a két takarékpénztár működésének megfelelő értékeléséhez elengedhetetlen a megfogalmazott morális alapú célok teljesülésének, és ami ezzel jelentős mértékben összefügg, a társadalmi fogadtatásnak, a negatív vagy pozitív reakcióknak a vizsgálata. A fentiekben láttuk, hogy a tőkeakkumulációs törekvéseket mindkét intézet sikeresen valósította meg, bár hitelezésre fordított forrásaik döntő részét a 100 forintnál magasabb betétek tették ki. Kevésbé megragadható a takarékoskodás, mint öngondoskodási stratégia terjesztésének sikere. Számszerűen biztos, hogy 1846-ban Brassó-vidék lakosságának több mint két százaléka rendelkezett takarékbetéttel.8 0 Mivel valószínű, hogy az adósokhoz hasonlóan a betétesek nagyobbik része is brassói volt, ez azt jelenti, hogy magában a 24 ezer lakosú városban akár a tíz százalékot is elérhette a betétek aránya. Szeben esetében ezek az arányok magasabbak lehettek, ám a HAS esetében számolni kell azzal is, hogy Nagyszeben politikai és kulturális központi szerepe jobban vonzhatta a más székbelieket is, és a szász nemzeti takarékpénztár jellegét kölcsönözhette a HAS-nak.81 Ugyanakkor érthető, hogy a polgárosultabb, városi környezet elfogadóbban reagált, mint a vidék. Az elért eredmények sem lebecsiilendőek, hiszen ha a betétek lakossághoz viszonyított aránya nem is feltétlenül jelenti azt, hogy a megtakarításoknak is ekkora része került a takarékpénztárakba, alig több, mint egy évtized alatt a takarékpénztárak egyértelműen beilleszkedtek társadalmi környezetükbe és elfogadottá lettek. Olyannyira, hogy 1845-re a takarékpénztárak immár a szász reformprogram szerves részévé váltak. A Siebenbürger Bote című lapban megjelent Was wollen wir? című vezércikk, mely а szászok programját taglalta, foglalkozott a telekkönyvek rendezésével, mint a takarékpénztárak létesítésének feltételével.82 80 A 3567 betét a 128800 lakos esetén 2,77 százalékot jelent, de egy személy több betétet is birtokolhatott, illetve nem Brassó-vidékieknek is lehetett betéte. Ugyanakkor, tekintettel a gyermekek és árvák számára nyitott betétekre, nem alkalmazható az a kényelmes, és aránynövelő megoldás, hogy a családfők számához viszonyítjuk a betétek számát. 81 Ezt támasztja alá, hogy a nagyszebeni zálogházat (Versatzamt) 1844. dec. 20-án sächsisches Nationalversatzamt megnevezéssel alapították. Vö. Schriftsteller-Lexikon der Siebenbürger Deutschen II. köt. 327. о. (Peter Lange). 82 SB 1845. 9. jan. 31.
