Századok – 2002
Tanulmányok - Egry Gábor: A Brassói Általános Takarékpénztár és a Nagyszebeni Általános Takarékpénztár korai történetének néhány jellegzetessége 1835–1848 VI/1261
A BRASSÓI ÉS A NAGYSZEBENI ÁLTALÁNOS TAKARÉKPÉNZTÁR... 1277 séges biztosíték nyomán jelentkező kockázati felár miatt. A takarékbetét csak ezek mérlegelésével lehetett alternatíva, de a betétesek számának növekedése és megoszlásuk jelzi, hogy igen sokan jelentős összeg elhelyezésére is alkalmasnak tartották. A más kategóriákba eső betétek száma nem jelentős és arányuk az összes betéthez viszonyítva meglehetősen stabil. Látható például, hogy a megadott kategóriák közül valójában nincs létjogosultsága az 50 és 100 forint közöttinek. Ugyanakkor az 500 és 1000 forint, valamint az 1000 forint feletti betétek egyre jelentősebbek lesznek, miután megjelennek a betétek közt. (Az előbbi 1836-ban, az utóbbi 1837-ben). Nem mellékes, hogy ilyen nagy összegek elhelyezése — némelyikük egy kisebb vagyon, például a vizsgált időszak legnagyobb betéte, 5000 forint — szintén a takarékpénztár iránti bizalmat és a betétek megfelelő hozamát jelzi. Ugyanakkor ekkora betétek elhelyezése, különösen tekintettel a három hónapos felmondásra, mely immobillá teszi a tőkét, inkább felhalmozott vagyon, mint kereskedelemben hasznosított forgótőke terhére történhetett.5 8 Nem meglepő, hogy az egyes betéti kategóriák aránya a betétek összértékén belül más képet mutat, mint a mennyiségi megoszlás. Érték alapján az 1000 forint feletti betétek képezték a legjelentősebb állományt. Hasonlóan jelentős volt a 100-500 forint közti betétek aránya.Ez a két kategória rendre több mint felét tette ki az összes forrásnak és így jelentőségük az üzletmenetben nyilvánvaló. Utánuk következett az 500 és 1000 forint közti betétek csoportja, mely a betétek 20 százalékánál többet tett ki. A három kategória együttes aránya 84 és 91 százalék közt változott. Nem túlzás tehát kijelenteni, hogy a takarékpénztár növekedését alapjaiban határozta meg a tehetősebb rétegek megtakarítási hajlandósága. Ilyen arányok mellett az is nyilvánvaló, hogy a nagyobb betétek elhelyezését rendre korlátozó KAS növekedési dinamikája miért is maradt el nagyszebeni társáé mellett. A takarékpénztár hitelezésre fordítható forrásait szinte kizárólag ezek a betétek alkották, korlátozásuk jelentősen csökkentette a növekedés lehetőségét. A kis és közepes betétek állománya olyan alacsony volt, hogy az intézet akár mellőzhette volna őket. Egyben az alacsony arány jelzi, hogy a célkitűzésként megfogalmazott pontok közül az első nem volt összeegyeztethető a harmadikkal, az alacsonyabb státuszú rétegek takarékossága csak kevéssé tette lehetővé a hitelezési tevékenység bővítését. Az intézeten belül tulajdonképpen együttesen működött egy klasszikus takarékpénztár és egy bank. A kapcsolat igen szerencsés volt, hiszen ötvözte az előbbi jótékony céljait az utóbbi növekedési potenciáljával és gazdasági hasznával. Ugyanakkor a rendszeres betétkorlátozás jelzi, hogy az intézet alapítói mennyire fontosnak érezték erkölcsi céljaikat. Az üzleti növekedés rendszeres alárendelése a szegényebb rétegek takarékoskodásának mutatja, hogy a közösségi jólét és a szegényebb rétegek felemelése nem valamiféle „arculatformáló" szólam, hanem a gyakorlatban kövezkezetesen érvényesített elv volt, és a KAS erősen konzervatív üzleti politikája ezeknek a csoportoknak a betéteit kívánta megóvni a kockázatoktól. 58 Ezt az állítást azonban gyengíti, hogy az ilyen nagy betétek átlagos futamideje, amennyire a kevés esetből következtetni lehet, legalább olyan rövid volt, mint a többi betété. Bővebben lásd alább.
