Századok – 2002
Tanulmányok - Egry Gábor: A Brassói Általános Takarékpénztár és a Nagyszebeni Általános Takarékpénztár korai történetének néhány jellegzetessége 1835–1848 VI/1261
1278 EGRY GÁBOR Itt kell megemlíteni, hogy a HAS üzletpolitikája nem ezzel ellentétes, hanem inkább kevésbé óvatos volt. Mint azt a már többször hivatkozott Die Hermanstädter Allgemeine Sparcasse című cikk bizonyítja, a nagyszebeni intézet vezetősége űgy vélte, hogy a hiteltörlesztések és az új források képesek fedezni a betétek visszafizetését. Ezért nem élt a betétkorlátozás eszközével. Ebben az esetben a kockázat minimalizálására a hitelek biztosítékai és a tartalékalap szolgáltak. U-gyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy a mérlegben külön tételként feltüntetett nemesfémek tulajdonképpen tartaléktőkeként funkcionáltak. Márpedig ebben az esetben például 1846. végén kb. tíz százalékos volt az intézet tartalékrátája, ami — ez lévén az egyedüli saját tőke —, ugyanakkora tőkemegfelelési mutatót is jelent. Márpedig ez igen jelentős, normális körülmények között a biztonságos működéshez elegendő. Vagyis a HAS vezetése sem vállalt jelentősen nagyobb kockázatot a növekedésért, inkább azt állíthatjuk, hogy a kockázatokat elsősorban az üzletmenetben és piaci módon próbálta kezelni, míg a KAS az adminisztratív eszközöket részesítette előnyben. Azt, hogy mindkét módszert megfelelően alkalmazták, bizonyítja, hogy az 1848-49-es megrázkódtatást és a vele járó nagyarányú betétkivonást mindkét intézet kezelni tudta. S bár az 50-es évek nem a prosperitás időszakát jelentették, ez nem hozható összefüggésbe a kockázatkezelési stratégiával. A betétesek társadalmi megoszlásáról kevés a közvetlen adat. A közgyűléseken szinte mindig elhangzik ugyan, hogy az intézet egyre inkább teljesíti célját, mivel egyre több alacsonyabb státuszú ügyfele van, de a részletekkel a beszámolók általában adósak maradnak. Azonban az 1839-es közgyűlésen Albrichsfeld közölt néhány adatot. Ezek szerint 1838. decemberében a betétesek (507 fő) közül 25-en a szolgáló osztályból, 167-en a gyermekek és árvák, 4-en a közkatonák és altisztek, 10-en pedig a falusiak közül kerültek ki.5 9 Különösen a gyermekek és árvák 33 százalékos aránya szembetűnő. Ez mindenképpen jelzi, hogy a kis és esetleg a közepes betétek milyen jelentős része származhatott ebből a forrásból. Két évvel később Albrichsfeld azt emelte ki, hogy a fiatal munkások, katonák és a szolgálók betéteinek összege megháromszorozódott.6 0 Mivel az összállomány növekedése csak 25 százalékos volt, ez valószínűleg a betétesek számának jelentős növekedésével járt együtt, ami jelzi, hogy immár ezek a rétegek is jelentős mértékben fordultak a takarékpénztár felé. Ahhoz, hogy a forrásokról minél teljesebb képet kapjunk, szükséges a betétek lejárati struktúrájának vizsgálata is. Mivel a takarékbetét bemutatóra szóló követelés, ezért — a statumokban megszabott korlátokkal — bármikor felvehető. Ezzel együtt szükséges lehet a források tartósságának vizsgálata, hiszen a banki üzletmenetben törekedni szoktak a források és eszközök minél nagyobb szinkronjára.6 1 A rendelkezésre álló adatok, ha nem is teljes érvénnyel, de lehetővé tesznek egy ilyen irányú elemzést is. Ennek legfontosabb adatait az alábbi táblázatok tartalmazzák: 69 Tudósítás a közgyűlésről, SW 1839. 4. jan. 24. 60 Tudósítás a közgyűlésről, SW 1841. 10. febr. 4. 61 Ezt a törekvést jelzi a HAS közgyűlésén lezajlott, már többször idézett vita 1845-ben.
