Századok – 2002
Tanulmányok - Egry Gábor: A Brassói Általános Takarékpénztár és a Nagyszebeni Általános Takarékpénztár korai történetének néhány jellegzetessége 1835–1848 VI/1261
1276 EGRY GÁBOR darab összeg átlag százalék darab összeg átlag darab összeg 1839 0-9,9 358 847,2 2,4 54,8% 1,2% 1839 10-49,9 123 2985,2 24,3 18,8% 4,3% 1839 50-99,9 32 2087,5 65,2 4,9% 3,0% 1839 100-499 102 22102,7 216,7 15,6% 32,1% 1839 500-999,9 22 13915,5 632,5 3,4% 20,2% 1839 1000-16 26942,5 1683,9 2,5% 39,1% 1839 összesen 653 68880,6 105,5 100,0% 100,0% *Az 1835, 1836, 1837-es betétek 1837. dec. 31-i állapot szerint Forrás: SW 1838. febr. 9., 1839 4. jan. 24.., 1840 17. febr. 27. Az adatokból, különösen az utolsó három év statisztikailag jelentősebb sokaságából világosan kirajzolódnak a KAS betéti struktúrájának jellegzetességei. A két vizsgált dimenzióban más, ám egymást kiegészítő képet kapunk, amit kiegészít és árnyal az időbeli változás vizsgálata. Ami a betétek számát illeti, már az első értékelhető időpont (1836) adataiból látszik, hogy a betétesek legjelentősebb körét a kisbetétesek5 6 képezik. Bár arányuk a betétesek 1/3-a és fele közt változik, nyilvánvaló, hogy ők jelentik a legszélesebb ügyfélkört. Ráadásul 1839-re a zömük — 209 fő a 313 ból — egészen kicsi, 2 forint alatti betéttel rendelkezett. Ez azonban az időmetszetben kizárólag erre az évre jellemző, a korábbi években - arányuk alacsony. (1837-ben 7 a 42-ből, 1838-ban 16 a 93-ból) Mindez arra utal, hogy a legalacsonyabb jövedelemmel bíró rétegek ekkortól kezdtek megjelenni a takarékpénztár ügyfélkörében, bizalmuk ekkorra szilárdult meg, illetve ekkorra fogadták el a takarékpénztár ideológiáját. Egyébként tudatos takarékoskodóknak tűnnek, akik valószínűleg korábban is jövedelmükhöz képest jelentős megtakarítók lehettek, és most a kedvezőbb feltételeket használták ki. Legalábbis erre utal, hogy betéteik legnagyobb része az 1 f 15 kr egész számú többszöröse. Mivel kamat csak minden lf 15 kr után járt, ezért ez a stratégia haszonmaximalizáló jellegű, miközben feleslegesen nem köt le még oly csekély összegeket sem, azok alternatív hasznosulását nem korlátozza. A második legjelentősebb csoport a 10 és 50 forint közötti betéteseké. Ez már jelentősebb összegnek minősült, ezt jelzi a felmondás kritériuma is. Elsősorban a helyi társadalom százas tanácsban képviselt tagjai lehettek a betéttulajdonosok, szegényebb céhes mesterek, kiskereskedők, tehetősebb gazdák. Számos gyerek és ifjú is lehetett körükben, ha különböző, takarékbetétként elhelyezett ajándékaik összege meghaladta a 10 forintot. Arányuk kb. 20-40 százalék volt. Ezek mellé a csoportok mellé, akik már a legkorábbi ügyfelek közt is szerepeltek, nőtt fel harmadikként a 100 és 500 forint közti betétesek csoportja. Ok már valóban vagyonos emberek lehettek, még ha nem is feltétlenül a város leggazdagabbjai közül, bár ezt sem lehet kizárni. Viszonylag magas arányuk az 1838-as és 1839-es adatokban jelzi, hogy a takarékbetét immár valóban alternatívája volt a magánhitelnek. Ugyanakkor esetükben ez tudatos befektetési magatartásra is utal. A takarékbetét két okból jelentett alternatívát. Először az 1840-es évek elején csökkenő kamatok5 7 , másodszor a magánhitel esetében nem mindig elég-66 Mivel a 10 forint alatti betéteket felmondás nélkül visszafizette az intézet, ezért indokolt ezeket kisbetéteknek minősíteni. 57 Vö. Lange beszéde a közgyűlésen 1845. febr. 11., SW 1845. 13. febr. 13. ill. Die Hermanstädter Sparcasse, SB 1845 62. aug. 8.
