Századok – 2002
Tanulmányok - Makkai Béla: A kivándorolt magyarság anyaországi támogatása a 20. század elején Ploiesti példáján I/3
12 MAKKAI BÉLA Az iskola pedagógiai hatékonyságának természetesen eleve határt szabott a diákság vegyes összetétele.5 9 Noha az 53 gyermek csaknem kétharmada magyar [állampolgár?] volt, a soknyelvű gyermeksereg a mindenkitől megkövetelt román nyelvet használta a mindennapi kapcsolattartásban.6 0 Ebben a helyzetben a szülők közül nem kevesen — mondhatni, az iskolában románra szokott gyermekük kedvéért — a „közös nyelvre", a románra váltottak a családi életben is. Az „önfenntartó" folyamatban aztán gyermek és szülő csakugyan elindult a nyelvi aszszimiláció útján A magyarság felmorzsolódásával fenyegető helyzetben szerencsés véletlennek mondható, hogy a leromlott állagú s az oktatás eredményessége szempontjából is joggal elmarasztalt iskolát a román tanügyi hatóság bezáratta 61 Az akció vezetése ezért úgy határozott, hogy mielőbb magyar iskolát szervez a főegyházmegye katolikus iskolájának magyar diákjaiból. A gyakorlati végrehajtásra azonban Pallavicini János követ intelmére nagy körültekintéssel és csak fokozatosan került sor, minthogy félő volt, hogy a Bukarestben és vidéken is szépen fejlődő akció már a kelleténél nagyobb feltűnést kelt.6 2 Ezért a közös külügyminiszterrel egyetértésben Hornstein érseket is értesítették, hogy 1903-ban már nem léphetnek a ploie§ti katolikus iskola ügyében; holott az érsek időközben kijárta a román tanügyi szervek engedélyét.63 A fejlesztésben érdekelt romániai katolikus egyház mellett a magyar tannyelvű iskolát igénylő családokat is meg kellett győzni a halasztás szükségességéről (amit a román hatóságok és a nacionalista politikai közvélemény támadásainak kivédésével indokoltak). Érdemes megemlíteni, hogy a miniszterelnökségi szakreferens „elhibázott"nak és „veszélyes"-nek nevezte azt a törekvést, hogy az akár teljességgel magyar pénzen szervezett iskolába a renegát-szerzés szándékával német vagy olasz katolikus tanulókat is felvegyenek, mondván, ez esetben a tanintézet „keverék lenne, amelytől nemzeti szempontból semmit sem várhatunk."6 4 Ezen kívül a soknyelvűség oktatási hátulütőivel is számolni kellett. Az iskolát végül is 1904-ben szervezték meg egy bérelt épületben 2 fiú- és 2 leányosztállyal, próbaidős tanítókkal és az érvényes tanügyi előírásoknak megfelelően román óraadóval.6 5 A bérleti díj jelentős emeléséről értesülve azonban 59 A kántortanító 1903. márciusi jelentése szerint az 53 tanulóból 42 volt osztrák/magyar állampolgár, 5 olasz, 3 görög és 3 román. 34 fő volt magyar anyanyelvű a többi német, szláv, olasz és román. A felekezetek között a katolikusság volt abszolút túlsúlyban (római és görög katolikus együtt: 42 fő), 6 reformátussal, 2 evangélikussal és 3 görögkeletivel szemben. - A 3 román honos felvétele is azt mutatja, hogy voltaképpen román tannyelvű- és szellemiségű iskoláról van szó, hiszen a külföldi államok polgárai számára fenntartott iskolákba szigorúan tilos volt román állampolgárokat beiskolázni. - MOL К 26 ME 575. es. 1588. 1903 XVIII. t. 407. asz. 60 Az iskolában 12 magyar diák mellett ugyancsak tucatnyi német és 4 olasz anyanyelvű diák tanult. - Hegedűs L.: i. m. 12. 61 MOL К 26 ME 742. es. 2528. 1904 XVIII. t. 1702. asz. 62 MOL К 26 ME 742. es. 5136. 1904 XVIII. t. 1702. asz. Tisztázat Goluchowski Agenor közös külügyminiszternek, nov. 7-i dátummal. 63 Leszámítva Tremmel tanító szerény segélyezését. Egyébként óvatosságból Bráilán és GalaÇin sem szerveztek újabb tanítói állást. - MOL К 26 ME 575. es. 3999. 1903 XVIII. t. 407. asz. 64 Uo. 65 A költségek meglehetősen magasra rúgtak: Csak az épület éves bérlet díja 3000 frankba került. A két tanító együtt 3200, a két tanítónő évi 2600 frankot kapott, ehhez jött még az iskolai
