Századok – 2002

Folyóiratszemle - Kempter Klaus: Egy professzor zsidósága: Walter Jellinek esete V/1251

FOLYÓIRATSZEMLE 1251 dividuum felülkerekedését. A szervezet nem autonóm személyiségek közössége volt, hanem egy, az egyéniségeket egybeolvasztó mozgalom. Az általa hirdetett étosz pedig a náci ideológia szerves részét képezte. A B.D.M. elnyomta az alulról jövő kezdeményezéseket. Tagjaira kizárólag a náci rendszer számára, a náci szellemben nevelkedett közösség engedelmes alattvalóiként tartott igényt. History Today, March 1999 Vol. 49 24-29.0. B.K. Klaus Kempten EGY PROFESSZOR ZSIDÓSÁGA: WALTER JELLINEK ESETE Walter Jelűnek (1885-1955) az azóta alapműnek számító „Közigazgatásjog" c. munkájának megjelenésével egy csapásra a német jogtudósok első sorába emelkedett. Apja, Georg Jelűnek, 1907-től a heidelbergi egyetem első zsidó származású rektora volt. Walter Jellinek édesanyja, Camilla Wertheim, a német nőmozgalom vezető alakjai közé tartozott. A szülők gyermekeiket igen korán megkereszteltették, így Walter Jellinek testvéreivel együtt evangélikus német polgárként nőtt fel. 1929-től oktatott a heidelbergi egyetem jogi karán, majd 1932-ben helyettes rektornak is megválasztották. 1933-ban a birodalmi kormány kibocsátotta törvény: „Zur Wiederherstellung des Berufsbeamtentums" végrehajtása a heidelbergi egyetemen is megkezdődött. Ennek értelmében minden politikailag megbízhatatlannak minősült, illetve nem álja professzort és docenst eltávolítottak az egyetemről, az egyetemi vezetés hathatós közreműködésével. Walter Jellinek azonban egészen 1935-ig megtarthatta professzori állását az első világháborúban szerzett érdemeire való tekintettel. Ugyanakkor kezdetektől fogva lépéseket tett „kivételes" helyzetének megszilárdításáért. 1933-34-ben nem egy, igen opportunista, a nemzetszocialista rendszert méltányoló írása jelent meg, s ezzel egyidejűleg széleskörű családfakutatást folytatott, árja voltának bizonyítása érdekében. Elméletét, miszerint felmenői csak vallásilag s nem fajilag tartoztak volna a zsidósághoz, egy bizonyos Pawel Kopal „Das Slawentum und der Deutsche Geist,, című művére alapozta. A szerző említést tesz arról, hogy a Morvaországban élt Jellinek-család valószínűleg egy, a XVIII. században judaizáló szektához tartozott. 1934 nyarán Jellinek személyesen utazott Uhersky Brodba, hogy az ottani hitközségen megfelelő adatok után kutasson. Jellinek széles körben terjesztett elképzelése ellenére 1935-ben áldozatául esett az egyre erősödő állami antiszemitizmusnak, így meg kellett válnia katedrájától. Kutatómunkáját tovább folytatta abban a reményben, hogy amennyiben sikerül bebizonyítania három nagyszülőjének nem-zsidóságát (faji értelemben), akkor családjával együtt mentesül a nürnbergi törvények hatálya alól. 1935 decemberében a belügyminisztériumnak és a „Reichsstelle für Sippenforschung"nak benyújtotta az első iratot, melyet 1936-ban átdolgozott, s kiegészített formában ismét beküldött. E szerint Jellinek egyik felmenője — Isak Löw Jellinek — eredetileg egy, a huszita mozgalomból eredő protestáns szekta tagja lett volna. A józsefi valláspolitika következtében, amely a nagyobb vallási csoportok számára toleranciát biztosított, ezzel szemben a szektákat sokkal kevésbé tűrte, a szekta a zsidósághoz csatlakozott, mivel elutasította a szentháromság tanát és a Jézus isteni mivoltáról szóló tanítást. Walter Jellinek, nagyapjának faji hovatartozását illetően — aki Bécsben rabbiként tevékenykedett — annak bizonytalan születési dátumát kihasználva próbálta meg nagyapja árja voltát bizonyítani. Adolf Jellinek 1821 június 26-át jelölte meg születési dátumaként, miközben az Ushorod Brod-y hitközségen egy olyan bejegyzés szerepelt, mely szerint egy Aron Jellinek nevű kisfiú született 1820 október 29-én. A két dátum közti különbséget kihasználva Jellinek azt próbálta bizonyítani, hogy Adolf Jellinek nem azonos az Aron Jellinek néven bejegyzett újszülöttel. Adolf Jellinek nem származhatott Isak Löw feleségétől, hiszen amennyiben az első kisfiú meghalt, akkor nem követhette ilyen hamar egy újabb gyermek. így Walter Jellinek meg volt győződve arról, hogy Adolf, Isak Löw és egy parasztasszony kapcsolatából született. Ugyanígy nagyanyja, Rosalie Bettelheim kapcsán is talált olyan iratokat, melyek legalább is kérdésessé tették a nagymama zsidó származását. Rosalie Bettelheim édesanyjának lánykori neve Mandel volt, amiből Jellinek egy bizonyos Mandelik családdal való rokonságra következtetett. Ez a család feltételezései szerint az erdélyi szombatosok közösségéhez tartozott. így végeredményként — mivel Jellinek családját egészen a dédszülők generációjáig visszavezette — sikerült a „háromnegyed részben zsidó származásból tizenegy/tizenhatod részben keresztény-ária hátteret felvázolni. A számtalan dokumentum ellenére Jellinek elképzelései többségében sejtéseken, idősebb környékbeliek elbeszélésen alapult. Jellinek jó-