Századok – 2002
Közlemények - Roselli Alessandro: A francia munkásmozgalom és az 1934. februári és júliusi osztrák politikai válság I/111
A FRANCIA MUNKÁSMOZGALOM ÉS AZ 1934-ES OSZTRÁK VÁLSÁG 127 Ám egy olyan írás lezárásaként hangzik el, amelyben a lehetetlenség határait súroló téma — ti. a Habsburg restauráció — ezúttal más módon, más terminusokkal megfogalmazva akár reálisnak is tűnhet. Az elkövetkező időkben megjelenik a szocialista lap hasábjain az Ausztriában zajló terror témája.9 1 Később viszszatérnek a lehetséges Habsburg restaurációra, de ezúttal a kisantant aggodalmai jutnak kifejezésre nem csak az említett eshetőséggel kapcsolatban, hanem az immár nyílt magyar fegyverkezést illetően is.9 2 Kevéssel ezután a lap érdeklődése áttevődik a Rómában folyó olasz-osztrák-magyar találkozóra, amely egyezmény aláírásával zárul,9 3 hogy aztán ismét visszakanyarodjanak az osztrák helyzethez. Ugyanis egy Bécsből érkező levél politikai foglyok ezreiről számol be (hatezer van csak a fővárosban). S a Francia Szocialista Párt egyik képviselője, Marius Moutet, Ausztriából hazatérve kijelenti egy interjúban, hogy Dollfuss rezsimje az Egyház győzelmét jelenti.94 A közép-európai helyzettel kapcsolatban kommentálják a csehszlovák külügyminiszter, Eduard Benes nyilatkozatát, aki a kisantant véleménye kapcsán szintén határozottan szembehelyezkedik azzal a lehetőséggel, hogy a Habsburgok visszatérjenek a hatalomba.95 Ha immár biztosra vehető a klerikálfasizmus győzelme Ausztriában — miként a Moutet-interjúból is kitűnik —, nagy örömmel fogadják a hírt, hogy az illegalitásba kényszerített SPO felújította a tevékenységét és közzétette első manifesztumát.9 6 Mégis, nyugtalanító hírek érkeznek Bécsből: a Dollfuss-rezsim nyilvánvalóan nem elég szilárd, hiszen hírek keringenek a kancellár esetleges leváltásáról, helyébe az akkori alkancellár, Stahremberg herceg, a Heimwehr vezére lépne. Ha ez bekövetkezne, a rendszer egyre kevésbé klerikális, s egyre inkább fasiszta lenne.97 Ez a veszély áll Pivert újabb cikkének a fókuszában —, ő már azzal a veszéllyel is számol, hogy Párizsban is követni akarná valaki a bécsi példát. Pivert tehát amellett kardoskodik, hogy minél hamarabb jöjjön létre Franciaországban a munkás egységfront, hiszen Ausztriában csak azért verték le a munkásokat, mert megosztottak voltak.98 A Duna-melletti országból azonban megint csak aggodalomra okot adó hírek érkeznek. Olaszország folytatja Ausztria és Magyarország felfegyverzését, s 1933 után99 körvo-91 Oreste Rosenfeld cikkei, „Le Populaire", 1934. Ш. 7 és 9. 92 Oreste Rosenfeld cikke, „Le Populaire", 1934. III. 13. 93 „Le Populaire", 1934. III. 14 és III. 18. A találkozó politikai eredményéről, R. De Felice, 484-86. Gy. Ránki, 365-366. 94 „Le Populaire", 1934. III. 20 és III. 22. 95 André Leroux cikke, in „Le Populaire", 1934. III. 22. Benes 1934. március 21-i nyilatkozatáról, L. Salvatorelli-G. Mira, 798-799. 96 Az SPÖ manifesztumának szövege „Le Populaire", 1934. III. 23. A szociáldemokrata ellenállásról 1934. február után, E. Collotti: La sconfitta socialdemocratica..., 387-432. 97 „Le Populaire", 1934. III. 26. 98 Marceau Pivert cikke, „Le Populaire", 1934. III. 27. 99 „Le Populaire", 1934. III. 31. A Hirtenberg ügy egy titkos fegyverszállítmány felfedezését takarja (40.000 puska és 200 golyószóró), melyet 1933-ban Olaszország küldött Ausztriának Magyarországon keresztül. Az akció a St.Germain-i békeszerződés 134. cikkelyének megsértését jelentette. A szállítmány a Hirtenberg Patronen Fabrik igazgatójának, Fritz Mandlnak szólt, és egyenesen a veronai fegyvergyárból származott, de a magyar határon Szentgotthárdnál lefoglalták. Bruck an der Mur szocialista polgármestere, Koloman Wallisch tett feljelentést az ügyben. Az egész kérdésről, C. Di Nola: Italia e Austria..., 250. Érdemes megemlíteni, hogy Szentgotthárdnál már volt precedens Olaszországból érkező fegyverek lefoglalására, mégpedig 1928-ban. Akkor viszont Magyarországnak
