Századok – 2002
Közlemények - Roselli Alessandro: A francia munkásmozgalom és az 1934. februári és júliusi osztrák politikai válság I/111
128 ALESSANDRO ROSSELLI nalazódni látszik egy második Hirtenberg-ügy, amit Bruck an der Mur szocialista polgármestere, Koloman Wallisch leplezett le és hozott nyilvánosságra, akinek a kivégzéséről most adnak hírt.100 Ezzel a tragikus eseménnyel zárulnak a francia szocialisták közleményei az 1934. februári osztrák válsággal kapcsolatban. Egy dolog azonban kitűnik. Az FSZP világosabban látja a helyzetet, mint a kommunisták. Nem csak azt értette meg, hogy Dollfuss államcsínye mögött a fasiszta Olaszország áll, hanem azt is, hogy a munkásmozgalom teljes szétzúzásával az osztrák kormány leszámolt azzal az egyetlen erővel, amely képest lett volna megakadályozni az ország Németországhoz való csatolását, az Anschlusst. Az elkövetkező események fényesen alátámasztják ezt a prognózist: alig több, mint négy évvel később a „nagy olasz testvér" sorsára hagyja a kis Ausztriát. A második osztrák válság (1934. július 25-26) Az Ausztriában július 25-én megkísérelt náci államcsínyről másnap adnak hírt,10 1 s rögtön kommentálják is az eseményeket. Ebben kiemelik, hogy Dollfuss a maga által beindított gépezetnek esett áldozatul. Mivel meg akart teremteni egyfajta osztrák fasizmust, leszámolt a munkásmozgalommal, amely egyedüli erőként lett volna képes csírájában elfojtani az 1934. július 25-ihez hasonló náci államcsínyeket, s ez most az életébe került. Mindenesetre azt jósolják, hogy Mussolini nem fog szabad kezet adni Hitlernek. A legutóbbi bécsi események nagy csapást jelentenek az olasz fasizmus számára, de jelzik a német nácizmus vereségét is.102 Már ebben az első megszólalásban körvonalazódik a francia szocialisták álláspontja a kérdéssel kapcsolatban. Ez újabb szempontokkal bővül a továbbiakban. Egy következő cikkben ugyanis beszámolnak a bécsi náci felkelés lezárulásáról, de stájerországbeli folytatásáról is. Hírt adnak a volt római követ, von Rintelen öngyilkosságáról, aki belekeveredett az osztrák nácik államcsínyébe, akik kancellárt csináltak volna belőle. Nem hallgatják el, hogy az új osztrák helyzet háborús veszélyt teremthet. Bizonyos angol és francia konzervatív lapok máris az ország előzetes megszállásáról beszélnek, pedig ez háború kitöréséhez vezetne, mivel Olaszország megerősítette a határon állomásozó helyőrségeit a kisantant lehetséges mozgósítása ellenében. Ezért a francia szocialisták elutasítják Ausztria bárminemű megszállását, s megállapítják, hogy a függetlenség egyetlen garanciája: egy demokratikus rendszer. Éppen az, amit Franciaország és Anglia engedtek tönkretenni, amikor hagyták, hogy Dollfuss szétverje a munkásmozgalmat, s így megvetették a mostani náci államcsíny alapjait.103 Mint látjuk, ezt a kommentárt még áthatja az FSZP hagyományos pacifizmusa, de ugyanebben a számban kö-szánták a szállítmányt. A kérdésről Simona Nicolosi: L'incidente di San Gottardo, in „Rivista di Studi Ungheresi", 1994, 92-97. 100 „Le Populaire", 1934. IV 3. Wallisch alakjáról, E. Collotti: La sconfitta socialista..., 399. 101 „Le Populaire", 1934. VII. 26. Ezen események történelmi rekonstruálásáról, lásd itt még az 54. jegyzetet. 102 André Leroux cikke, „Le Populaire", 1934. VII. 26, sokatmondó címe: La Némésis de Dollfuss. юз Oreste Rosenfeld cikke, „Le Populaire", 1934. VII. 27. Az olasz csapatok mozgósításáról, lásd még az 57. jegyzetet.
