Századok – 2002

Folyóiratszemle - Pine Lisa: Lányok egyenruhában V/1249

1250 FOLYÓIRATSZEMLE megfelelő öltözködés elsajátítását is. A B.D.M.tagoknak a szervezet fehér blúzból és sötétkék szoknyájából álló egyenruháját kellett viselniük a nemzeti ünnepeken, a pártnapokon, valamint a családi és iskolai összejöveteleken. Ékszerek és kiegészítők viselését nem engedélyezték. A felkészítés részét képezte a megfelelő szexuális magatartás oktatása is. A szexről, amely a náci ideológia tanítása szerint csupán az árja faj fenntartására korlátozódott, persze nem lehetett nyíltan beszélni. Nem véletlenül misztifikálódott, s vált tabutémává. A szexuális vágy és szenvedély nemkívánatos, szégyellni való, elítélendő érzelmeknek minősültek. A testedzést nem kis mértékben ezek kiváltójának is szánták. A lányok teste kikerült a magánélet szférájából, és a nemzeti érdekeknek rendelődött alá. A fiatal lányok legfontosabb kötelessége az volt, hogy minél több egészséges utódnak adjanak életet. Ideálisnak természetesen a házasságban született gyermek számított. Részben az elhallgatásnak, s a szakszerű szexuális felvilágosítás hiányának köszönhetően sok B.D.M.-tag esett teherbe, s szült házasságon kívüli gyermeket. Nem véletlen, hogy a szervezet nevének kezdőbetűiből számos — a szerző által is felsorolt — trágár szóvicc született annakidején, amelyek nyílt szexuális utalásaikkal a társadalomnak a mozgalom által hirdetett erkölcsi tisztaság és a valóság közötti ellentétet figurázták ki. A nemzetiszocialista szellemű agymosás színtere a heti rendszerességgel tartott két órás ún. Heimabend volt. Az összejövetelen tárgyalt témákról a tagoknak és Heimabendek szervezőinek szóló, Die Mädelschaft című útmutató sorozat egyes számai tudósítanak. A tematikus számok között szerepel többek között az NSDAP felemelkedéséről, az I. világháborúról, az árja fajról stb. szóló fiizet. A történelmi előadásoknak álcázott politikai eligazítások után a lányok kézimunkáztak, valamint a becsületről, a bátorságról és az engedelmességről szóló dalokat énekeltek. A szocializáció a 8-10 napos nyári táborozások alkalmával folytatódott. A táborokban rend, tisztaság és fegyelem uralkodott. Az egyes programokat szigorú napirend szerint messzemenő pontossággal hajtották végre. E nyári táborok egyik legfontosabb funkciója az volt, hogy afféle politikai továbbképzés keretében biztosítsák, hogy a résztvevők a német történelmet, valamint a kurrens politikai eseményeket a megfelelő magyarázatok kíséretében ismerjék meg és dolgozzák fel. A B.D.M. már 1936-tól működtetett olyan iskolákat, amelyekben egy éves kurzusokat szenteltek a tanulók háztartási ismeretekre és gyareknevelésre való oktatására. A gyakorlati oktatás tananyaga a sütés-főzésen át a kertművelésen keresztül a szabás-varrásig terjedt. Az elméleti tudnivaló az ápolást, a táplálkozást, politikai oktatást stb. foglalt magába. 1939-ben kötelező jelleggel bevezették az egyéves munkaszolgálatot, amelynek keretében a német lányok sokgyermekes családoknál besegítve sajátították el a gyermeknevelés és háztartásvezetés fortélyait. Különösen fontosnak tartották, hogy a városokban élő lányok megismerkedjenek a vidéki életformával és gazdálkodással, s ezáltal is közelebb kerüljenek a szülőföldjükhöz. A háború alatt a B.D.M.-tagok új feladatokkal és kötelességekkel szembesültek. A háború első évében több mint 9 millió lányt mozgósítottak, főleg mezőgazdasági munkára. A lányok részt vettek a propaganda-anyagok és az élelmiszerjegyek szétosztásában, a sérültek ápolásában, és dolgoztak a hadiüzemekben is. Megtanították őket arra, hogyan kell a régiből újat varázsolni (pl. ruhák újjáalakításával). 1940 közepétől még keleten is bevetették őket, ahol — miután az SS elkergette a helyi lakosságot — a betelepülő németek számára előkészítették az elhagyott házakat és segédkeztek az iskolák beindításánál. A szerző a belépést motiváló tényezők és a várható előnyök számbavételekor hangsúlyozta, hogy sok fiatal lány számára a mozgalomhoz való csatlakozás a megszokott mindennapok unalmából való kiszakadást jelentette. Számos érdekes programot (kirándulást, országjárást, csoportos tevékenységeket stb.) kínált, köztük számos olyan tevékenységet is, amely korábban kizárólag a fiúk és férfiak privilégiuma volt. A mozgalom a legnagyobb vonzerővel a középosztálybeli családok leányai szemében bírt, akiknek családja az 1929-es világválság miatt megrendült anyagi helyzetbe került. Az ezekben a családokban jellemző hagyományos szülői szigor elől — egyfajta lázadásként — sok lány lépett be a mozgalomba, amely társaságot, a nemzeti ügyért folytatott harcot, izgalmakat és függetlenséget ígért. Sokak szemében vonzónak tűnt, hogy a szervezet tagjaként függetlenné válhattak a szüleiktől, áttörhették a társadalmi és családon belüli korlátokat, karriert futhattak be, s számos érdekes közösségi tevékenységben is részt vehettek. Ebben az értelemben —jegyzi meg a szerző — a mozgalomnak kétségtelenül volt némi modernizáló és liberalizáló hatása. Az áhított függetlenség elnyerése azonban ábrándnak bizonyult. A függetlenség ugyanis látszólagos volt. Az apai tekintély helyébe az állami hatóság és a társadalmi ellenőrzés lépett. A gyakorlatban a B.D.M. sem a vezetői, sem a tagjai esetében nem támogatta az egyéni kibontakozást és az in-