Századok – 2002

Folyóiratszemle - Bolhovityinov N. N.: Az orosz történészek szerepe a ruszisztika létrejöttében az Amerikai Egyesült Államokban V/1241

FOLYÓIRATSZEMLE 1241 veződések kulcsszavai, az egyes tudományok elnevezései, a politikai mozgalmak jelszavai, illetve a domináns társadalmi csoportok megnevezései. Az említett szerkesztő az utolsó kötetben kiegészítésként megjegyezte, hogy az alapfogalmak további jellemzője, hogy megértésükhöz perspektivikusan különböző módon kell értelmezni őket. Ezen utóbbi azonban csak formális kritérium maradt. Az egyik problémát az jelentette, hogy a kötetekben szereplő fogalmak egy része nem a kiválasztott 1750-1850 közötti időszakból származik, másrészt pedig nem minden esetben felelnek meg a fogalmak a megadott definíció kritériumainak. így az egyetlen korszak vizsgálatán alapuló terminológiai áttörés elmélete, amire a fogalomtörténet korlátozódott, nem állta meg teljesen a helyét. Dipper külön fejezetben mutatja be az egyes szerkesztők hozzájárulását a „Történelmi alapfogalmak" létrejöttéhez. Brunner marginális szerepére már az elmondottak során történt utalás. Ez részben azzal is magyarázható, hogy számára nem a fogalmak története volt a fontos, hanem a forrásközeli terminológia alkalmazása. Míg Brunner hozzájárulása kimerült a „feudalizmus" fogalmának tárgyálásánál, addig Koselleck és Conze számos területről származó fogalmat elemzett. Conze, akinek a nevével elválaszthatatlanul összefondódott a társadalomtörténet térhódítása a német történettudományban, a társadalmi csoportokat megnevező fogalmakat, mint pl. „nemes", „munkás", „paraszt", „középréteg", dolgozta fel. Koselleck pedig többek között részletesen foglalkozott a „nacionalizmus" fogalom jelentésváltozásával, illetve a „nemzet", „nép" és „társadalom" fogalmak jelentéseinek egymáshoz való viszonyával az egyes történelmi korokban. Munkáiban hangsúlyozta, hogy a fogalomtörténeti vizsgálatok tárgya nem a társadalmi tények, hanem a tudathelyzetek objektivizálása. Ezen kívül Koselleck úgy vélte, hogy a fogalomtörténet nagyban hozzájárult a társadalmi formációk történetéhez, hiszen a fogalomtörténet feladata, hógy információkat szolgáltasson a társadalomtörténet számára, továbbá pedig szemantológia kontrollt fejtsen ki a történész nyelvhasználatára. Mindez az 1960-as és 1970-es évekre vezethető vissza, amikor is a történettudomány válságát élte. A társadalomtörténészek akkor úgy gondolták, hogy erre a legmegfelelőbb választ a kritikai társadalomtörténet adhatja meg. így született meg az a törekvés, kidolgozzanak egy, a társadalomtörténet mélyebb megértéséhez nélkülözhetetlen fogalomtörténeti módszert. Ezt a társadalomtörténészek többsége visszautasította és érdekes, hogy időközben Koselleck is módosította a véleményét. Eszerint a két dsiciplína, vagyis a fogalom- és a társadalomtörténet viszonyát nem alá- és fölérendeltség jellemzi, ugyanis azok egyenrangúnak tekintendők. A fogalomtörténet emancipációja tehát nem volt véletlen, kialakulásának folyamata már korán megkezdődött. Koselleck már 1972-ben sürgette a történelmi korokról szóló elmélet megalkotását. Az utolsó kötet előszavából kiderül, hogy az általa 1972-ben hipotézisként megfogalmazott történeti korokról szóló elmélet a 25 év alatt bizonyítást nyert. így a „Történelmi alapfogalmak" mindezidáig a legsikeresebb kísérletnek tekinthetők a modern világ keletkezésének a nyelv médiumában való rekonstruálására. Ezért meglepő a történészek hallgatása, amit Dipper véleménye szerint „vihar előtti csendként" is értelmezhetünk. Annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy a „Történeti alapfogalmak" vagy túl korán, vagy pedig túl későn láttak napvilágot. Historische Zeitschrift, Band 270, Heft 2, April 2000, 281-308. B.Zs. Bolhovityinou, N. N.: AZ OROSZ TÖRTÉNÉSZEK SZEREPE A RUSZISZTIKA LÉTREJÖTTÉBEN AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Az USA-beli emigráns orosz történészek tevékenységét az óhazában sokáig nem tanulmányozták. Életkörülményeik — noha nehézségeik is voltak — Észak-Amerikában mégis kedvezőbben alakultak, mint Európában és a kínai száműzetésben. M. M. Karpovics (Karpovich) pl. a Harvardra, míg G. V Vernadszkij (Vernadsky) a Yale-re került 1927-ben, de a professzori státuszt csak a második világháború után érték el. Az utóbbi időszakban hozta létre Karpovics a ruszisták legjelentősebb iskoláját, melynek képviselői az 1960-as években vezető pozíciókat töltöttek be a legnagyobb amerikai egyetemeken. Vernadszkij viszont könyvtárnyi orosz történeti művet írt. Az előbbiek ellenére egyes amerikai szakemberek A. G. Coolidge-t tartják (lásd pl. R. E Byrnes és T. Emmons véleményét: 3. jegyzet: 17. o.) máig az ottani ruszisztika megalapítójának. Bolhovityinov, noha Coolidge professzor és egyes tanítványai érdemeit elismeri, tényekkel bizonyítja, hogy mégsem lehet tőlük eredeztetni az USA-beli történeti ruszisztikát. A szerző azt is kiemeli,