Századok – 2002

Történeti irodalom - A magyar Latin-Amerika kutatás eredményei (1999–2000) (Ism.: Szilágyi Ágnes Judit) V/1226

1226 TÖRTÉNETI IRODALOM Végeredményben ez a kötet a modern Latin-Amerikát kutatók számára egyszerűen „megkerülhetetlen", — de módszerében és témakijelöléseivel sokak számára is sokféle elgondolkoztató tanulságot kínál. Jemnitz János A MAGYAR LATIN-AMERIKA KUTATÁS EREDMÉNYEI 1999-2000 Áttekintve e két év történettudományi könyvtermésének egy speciális részét, magyar kutatók latin-amerikai témával foglalkozó köteteit, felmerül a kérdés: mit adhatunk hozzá mi, innen Közép-Európából a dél-amerikai kontinens történetének feldolgozásához? A válasz a hetvenes évek óta, a Wittman Tibor kezdeményezése nyomán kibontakozott modern magyarországi Latin-Amerika kutatás kezdetei óta körülbelül ugyanaz: elsősorban „magunkat", vagyis azt a (közép)-európai szemléletet, amellyel a kollégák, akarva, akaratlanul, választott témájukhoz közelítenek. Ezen kívül azt a kutathatóság szempontjából „kézenfekvő" forrásanyagot, mely a hazai illetve a környező országok levéltáraiban elérhető és bekapcsolható a nemzetközi tudományos köztudatba. Már a témaválasztást is ezek a tényezők határozzák meg. Nemcsak a publikációk mutatnak erre, hanem az élénk magyar latin-amerikanista közélet formális és informális fórumainak tevékenysége is. Mindezeket figyelve arra a következtetésre juthatunk, hogy fokozatosan előtérbe kerültek olyan problémakörök, mint a dél-amerikai magyar emigráció, a diplomácia és a nemzetközi kapcsolatok történetének egyes kérdései. Szintén érdekes eredményeket hoznak a közép-európai szemmel már jó néhány éve izgalmasnak és a folyamatosan időszerűnek tetsző témák (mint például az identitástudat alakításának kutatása, melynek tengerentúli vonatkozásai évtizedek óta foglalkoztatják Anderle professzort). A fentiek vizsgálatán keresztül egy sajátr.san látott és láttatott Latin-Amerika mutatkozik meg, és nemcsak a szűk szakmai közönségnek. Hiszen a magyar kutatók igen fontos missziót is vállalnak azzal, hogy időről időre összefoglalják, közvetítik tudományáguk nemzetközi eredményeit a hazai tágabb szakmai és a nagyközönség felé. Anderle, Adám: Modernizáción e identidad en América Latina [Modernizáció és identitás Latin-Amerikában] Szeged, Hispánia, 2000. 147 o. Az eszmék nem ismertnek határokat, terjedésük, hatásuk, metamorfózisuk elemzése szélesebb, kontinentális áttekintést igényel. Erre van szükség Anderle Ádám régi, kedves témája, a latin-amerikai identitás(ok) vizsgálatakor is. A szerző a '80-as, '90-es években többször körüljárta ezt a kérdéskört, folyóiratokban megjelent tanulmányaiban, nemzetközi konferenciákon tartott előadásaival. Ezekből válogatott nemrégiben megjelent, spanyol kötetében, melyben a latin-amerikai kontinens önazonosságának, szellemi útkeresésének történetét boncolgatja. A könyv három fő részre tagolódik. Az első és a harmadik egység több rövidebb, míg a második egyetlen nagyobb lélegzetű tanulmányt tartalmaz. Ezzel együtt a kötet homogén, világos váza jól felismerhető. Az egybefűzött írások tágabb összefüggésében új megvilágításba kerülnek a résztanulmányok megállapításai. A szerkesztés elve alapvetően kronologikus. A gyarmati időszak végétől ível a 20., immáron múlt század közepéig. Bemutatja hogyan alakul a nemzeti identitás és a kontinentális tudat Latin-Amerikában, szoros összefüggésben a modernizáció, a felzárkózás kényszerével. Az eszmetörténeti elemzés tengelyében a pozitivizmus áll, egy európai áramlat, mely sajátos latin-amerikai karrierje során a kreol politika meghatározója, a modernizáció ideológiai háttere lett. Európa tükröződik vissza Latin-Amerikában. Akkor is, amikor saját útját keresi, azt, hogy ki „a «valódi brazil»" (63. o.) (a nép neve tetszőlegesen behelyettesíthető), és mikor legkiválóbb gondolkodói arra keresik a választ, hogy „kik vagyunk, mit akarunk és merre tartunk" (109. o.). Anderle nemcsak az identitásépítők azonos gyökerű, bár időben és térben némileg eltérő ideáit sorakoztatja fel, hanem jelzi a háttérben meghúzódó társadalmi változásokat is és figyel a politikai intézményrendszer átalakulására. Kapcsolatot talál a kreol nacionalizmus és a pánamerikanizmus között. Kiemeli a mestizaje felgyorsulásának jelentőségét és a kevert etnikumok szerepének változását. ,A mesztic vagy a mulatt, aki 1918 előtt általában negatív figuraként jelent meg a tudományos és politikai elemzésekben, 1918 után Latin-Amerika jövőjének egyfajta zálogává alakult át" — írja (104.O.). Az 1920-as, 1930-as évekre a „mesztic" bizonyos emancipációjának folyamata nemcsak ideológiai síkon mutatkozik meg az etnikum és a nemzet viszonyának újraértelmezéseként, hanem a politika szintjén is. A populista pártok és mozgalmak kialakulásába, gyakran erős, karizmatikus