Századok – 2002
Közlemények - Roselli Alessandro: A francia munkásmozgalom és az 1934. februári és júliusi osztrák politikai válság I/111
124 ALESSANDRO ROSSELLI ezek védelmében kelt fel az osztrák munkásság. A cikk szerzője még megkérdi: vajon az európai kormányok mikor hagyják Dollfusst működni, tisztában vannak-e azzal, hogy Ausztria valódi belső békéjétől függ Európa békéje? Blum egy lényeges megállapítással záija a cikkét, hogy ti. Dollfuss a munkásmegmozdulás elfojtásával arra kényszerül, hogy alkudozásba bocsátkozzon a nácikkal, mivel nem támaszkodhat többé a rendszeréhez hű munkásokra a nemzeti függetlenség kérdésében, ami persze mit sem ér szabadság nélkül. Blum cikke több szempontból is fontos: 1) világos, hogy Dollfuss elnyomó akciói mögött a fasiszta Olaszország keze van, 2) nem titkolja az SPO hibáit, mindenekelőtt azt, hogy túl békülékeny politikát folytat egy olyan osztrák állammal szemben, amely Dollíuss hatalomra kerülésével (1932. április) egyre diktatórikusabbá válik, s így megcáfolja az őket árulással vádoló FKP sajtót, 3) újraértékeli az osztrák munkásoknak az alkotmány védelmében vívott harcát, s ezzel jó előre elveszi az élét annak a támadásnak, amely egy hónappal később Dimitrov Levél az osztrák munkásokhoz c. írásában fogalmazódik meg, 4) a szerző számára teljesen világos, hogy Dollfuss a munkásmozgalom szétverésével veszni hagyja az egyetlen erőt, amely képes lenne megőrizni az ország függetlenségét, s hogy mindez Mussolininek ha nem is közvetlen utasítására, de határozott nyomására történik.71 Mint látjuk, Blum cikke az egyidejűleg a francia kommunista sajtóban megjelentekhez képest sokkal világosabb látásmódot tükröz. Ezt követi egy beszámoló a Bécsben zajló eseményekről,72 majd napvilágot lát az újságban az FSZP újabb állásfoglalása is. Ezt a cikket Oreste Rosenfeld, a közép-európai kérdések szakértője jegyzi. Arról ír, hogy folytatódik a bécsi munkások ellenállása, amit egyáltalán nem fojtottak el, mint hírlik, az élén pedig a Schutzbund vezetője, J. Deutsch áll. Mindebből egy fontos momentum következik: az osztrák szociáldemokrácia az egyetlen erő, amely megvédheti az ország függetlenségét, mivel szembehelyezkedik mind Hitlerrel, mind Mussolinivei. A szociáldemokraták leverésével Dollfuss Ausztriának mint független államnak a végét készíti elő, mert — sugallja a cikk szerzője — ha megmenekül Hitler szolgaságától, kénytelen lesz elfogadni a függést Mussolinitól.73 Ennek ellenére sajnos letörte a Bécsi Kommünt a hadsereg és egy fasiszta kisegítő rendőri szervezet, a Heimwehr. 74 Ha kénytelenek vagyunk tudomásul 71 Léon Blum cikke, „Le Populaire", 1934. III. 14. A Schutzbund feloszlatásáról, E. Collotti: Considerazioni sull'austrofascismo, 725. Uô.: La sconfitta socialista..., 393. C. Di Nota: Italia e Austria..., 252. Di Nola Collottihoz képest két hónappal későbbre teszi a Schutzbund feloszlatását. Az SPO békülékeny politikájáról egy fasizálódó állammal szemben, E. Collotti: Considerazioni sull'austrofascismo, 725. Uő.: La sconfitta socialista..., 393-398. Általában a szociáldemokrácia ausztriai vereségéről, Perez Merhav: Socialdemocrazia e austromarxismo, in Storia del marxismo, 111,1: Dalia rivoluzione d'ottobre alla crisi del '29, Torino, Einaudi 1980, 234-238. Otto Bauer alakjáról általában, Giacomo Marramao: Tra bolscevismo e socialdemocrazia: Otto Bauer e la cultura politica dell'austromarxismo, in Storia del marxismo, 239-297. Mussolini nyomást gyakorolt Dollfussra, hogy végezzen az osztrák szociáldemokráciával (kitűnik az 1933. július 1-én írott leveléből), valamint a két államfő következő, Riccionéban tartott találkozójáról 1933. augusztusában, E. Collotti: Considerazioni sull'austrofascismo, 725. Id.: Il fascismo e la questione austriaca, 12-13. R. De Felice, 467-484. A szerző beszámol Mussolini és Dollfuss első találkozójáról 1933. április 12-én (472.), és az osztrák kancellár hosszú tépelődéséről, mielőtt az erőszak mellett döntött 1934. február 12-én (484.). 72 „Le Populaire", 1934. II. 15. 73 Oreste Rosenfeld cikke, „Le Populaire", 1934. III. 15. 74 A Bécsi Kommün kifejezést használja egy cikk, a Le Populaire-ben, 1934. II. 16. A Heimwehr mint kisegítő rendőri szervezet felhasználásáról, E. Collotti: Considerazioni sull'austrofascismo, 725.
