Századok – 2002
Kisebb cikkek - Egy Kéthly Anna levél 1960-ból (Közli: Korbuly Dezső és Vida István) V/1211
KISEBB CIKKEK EGY KÉTHLY ANNA LEVÉL 1960-BÓL Közli: Korbuly Dezső és Vida István Az alábbiakban közlendő levelet Korbuly Dezső német történész kapta Kéthly Annától.1 A szociáldemokrata politikus sorait nem közlésre, hanem magánlevélnek szánta, ezért nyíltabb, őszintébb, de jobban kiérződnek belőle személyi és tárgyi elfogultságai, előítéletei és nemegyszer megalapozatlan vádaskodásai, amelyeket az MKÇ majd az MDP politikai módszerei, ártatlanul történt bebörtönzése, s az, hogy 1956. november 4-i szovjet inváziót követően nem térhetett haza, sok szempontból megmagyaráz. Az események után több mint egy évtizeddel a részletekre sem emlékezett már elég pontosan. A magyarországi történeti kutatás, különösen a rendszerváltás óta, egy sor kérdést, pl. az 1944. október 10-i ún. „egységokmány" keletkezésének körülményeit, az 1945-ös nemzetgyűlési választások előtti közös lista ügyét, a Peyer-csoport tevékenységét, vagy két munkáspárt egyesülését, amely 1 Korbuly Dezső 1960 elején kezdett hozzá Münchenben disszertációja megírásához, amely végül 1970-ben jelent meg „Ungarns schrittweise Gleichshaltung durch die Kommunisten 1945-1948" címmel. A témát Georg Stadtmüller ajánlotta, aki nemcsak a müncheni Ludwig-Maximilian Universität kelet- és délkelet-európai történeti intézetének vezetője, hanem Kelet-Európa Intézet igazgatója is volt. Az anyaggyűjtés nehéznek bizonyult, hiszen külföldi történésznek Magyarországon az idő tájt — a hidegháborús légkörben — nem folytathattak levéltári kutatásokat, arról nem is szólva, hogy a háború utáni időszak iratanyagához a magyar történészek nagy része sem jutott hozzá. Főként a Szabad Európa Rádió magyar vonatkozású könyvaz SZDP felszámolását jelentette, már többé-kevésbé tisztázott. Ennek ellenére Kéthly Anna levele az SZDP háború utáni szerepe megértéséhez és értékeléséhez fontos adalékokat szolgáltat. Ami párt belső helyzetét, erőviszonyait illeti Kéthly megerősíti, hogy a háború után, ha nem is azonnal, de megindult egy belső polarizálódás, s kialakultak különböző politikai áramlatok. Az alapvető törésvonal a két munkáspárt együttműködését helyeslő és később a fúziót is támogató hivatalos pártvezetőség— a baloldal —, valamint az önállóbb politikát, a két munkáspárt közötti kapcsolatokat lazítani akaró, az egyesülést ellenző Peyer-csoport — a jobboldal — között húzódott, s az ellentétek 1946 végén az ún. „Peyer -memorandum" révén nyilvánosságra kerültek. Kéthly maga sem értett mindenben egyet az SZDP háború előtti pártvezérével, tevékenységét 1946 elején maga is károsnak és a párt belső bomlasztásának tekintette. Tény, a párt vezetősége nem engedte a belső vitákat a szakításig vinni, de nem az MKP miatt, hanem az SZDP jól felfogott hatalmi érdekei és tömegbefolyása megőrzése miatt.2 Peyerrel kapcsolatban megfelel a és sajtóanyagát, s az emigráns szakirodalmat használhatta. Magától adódott a gondolat, hogy a koalíciós korszak külföldön élő egykori részvevőit, szemtanúit is meg kérdezze tapasztalataikról, s kikérje véleményüket. Kéthly Anna volt az egyetlen, aki készségesen és kimerítően válaszolt. 2 Strassenreiter Erzsébet. Megjegyzések Kéthly Anna 1961. november 25-i, Korbuly Dezsőhöz írt leveléhez. [Bp.,]. 2002. január 15. (A továbbiakban: Strassenreiter: „Megjegyzések" című feljegyzése. 2002. január 15.). Lásd még Bokor Péter és Kálmán Zsuzsa interjúját Erdődy Jánossal. (In: Élet és Irodalom, 1989. január 6. Beszélgetés egy jobboldali szociáldemokratával c. cikk.)
