Századok – 2002

Közlemények - Tolnay Gábor: A „Dévaványai Köztársaság” V/1161

1198 TOLNAY GÁBOR értékek visszaszállítása céljából, ennek folytán Barabás Bálintot tervbevett útjának megakadályozására 1945. március 2-án letartóztatásba helyezte és a mai napig is fogdában van. Ezen kívül bejelentette, hogy az 1944. évben a zsidó vagyonokból mintegy 30 kg aranyat Barabás Bálint és B. Kiss Márton Dévaványa községben elrejtettek. Ezt a rejtekhelyet Barabás Bálint megmondani nem hajlandó. Barabás Bálint (47 éves, református vallású, nős, családos, községi segédjegyző, dévaványai lakos) a fent elmondottakra a következő választ adta: Tény az, hogy 1944 októberében a község hivatalos kiürítése alkalmával, amelyet felsőbb rendelkezések adtak utasításba, B. Kiss Márton községi főjegyzővel a községi pénztárból 70.000 pengőt vettünk fel és vittünk magunkkal a község közpénztári számadásaival, az anyakönyvekkel és egyéb hivatalos iratokkal együtt. Ezeket Jászárokszállás községbe szállítottuk, ahol az iratok nagy részét elhelyeztük, majd felsőbb rendelkezést kaptunk Jászárokszállás községből való továbbmenetelre Romhány községbe, és ott tartózkodtam mindaddig, míg 1945. január 15. napján haza nem tértem. Hazatérésem alkalmával sem a község pénzét, sem pedig más hivatalos iratokat magammal nem hoztam. 1945. február 1-én feleségem is hazatért, aki a község pénztárát illető és 70.000 pengő közpénzből fennmaradt, illetve a lakásban elrejtett készpénzt magával hozta. Nem hozta azopban magával az elvitt hivatalos könyveket és számadásokat, mert hiszen Romhány községből kétlovas szánkón érkeztek haza, amely lovak azonban olyan állapotban voltak, hogy azok már nagyobb terhet elszállítani képtelenek voltak. A 11.190 pengőt a község ( pénztárába befizettem és kötelezettséget vállaltam arra, hogy a hiányzó összeggel illetve azok kiadását képező nyugtákkal, amint az lehetséges, el fogok számolni | akkor, amikor Romhány községből Dévaványa község hivatalos iratait visszaszállították. Tény az, hogy megállapodtam Dékány Imre rendőrparancsnokkal, hogy kocsit és rendőröket biztosít a hivatalos iratok visszaszállítására, amint erre a közlekedési lehetőségek biztonságossá válnak. Téves beállítás azonban az, hogy 1 ő maga fogadott volna kocsit a község iratainak hazaszállítására. Ezzel szemben a valóság az, hogy március 2-án a községi főbíró őt felhívatta, hogy miután kocsit bocsát rendelkezésre, hajlandó-e a község irataiért érte menni. Természetesen, ezen kötelezettséget minden további nélkül vállalta és el is indult volna, azonban ezen útjában Dékány Imre megakadályozta, mert letartóztatta és azóta is fogdában tartja. Kijelentette, hogy a község értékeinek számadása részben Jászárokszállás, részben pedig Romhány községben hiány nélkül megvan, legalábbis, amikor onnan eltávozott, még megvolt és azokkal, amint azokat haza tudják szállítani, az utolsó fillérig készpénzben vagy kifizetési nyugtákkal el fog számolni. Mindenesetre kér megfelelő kocsit rendelkezésére bocsátani, hogy a község iratait haza szállíthassák. Hogy ő B. Kiss Márton községi főjegyzővel egyetemben a zsidó vagyonokból összesen 30 kg aranyat eldugott volna, semmit sem tud. Ezzel szemben kijelenti, hogy az aranyneműeket, valamint műtárgyakat és egyéb értékes dolgokat a pénzügyigazgatóság rendelkezése folytán a pénzügyőri szakasz kezelte és ezen értékekhez az elöljáróságnak semmi köze nem volt. Ezek is mutatják tehát, hogy semmi néven nevezendő aranyból lévő ékszertárgyat nem dugtak el. Bejelenti, hogy 1945. március 2. napja óta letartóztatásban van egy tetűvel megrakott