Századok – 2002

Közlemények - Tolnay Gábor: A „Dévaványai Köztársaság” V/1161

A „DÉVAVÁNYAI KÖZTÁRSASÁG" 1199 fogdában többed magával, amely közegészségügyi szempontból mindannyiukra káros. Miután magát bűnösnek egyáltalában nem érzi, kéri azonnali szabadon bocsátását. B. Kiss Márton (46 éves, református vallású, nős, családos, községi főjegyző, dévaványai lakos) a vádra vonatkozóan elmondta, hogy mind ő, mind más községi tisztviselő a község hivatalos kiürítése alkalmával a községi értékekkel, számadásokkal és egyéb iratokkal együtt 1944. október 6. napján hagyták el Dévaványát. A községi közpénztárból a Dévaványa községben maradt községi tisztviselők és egyéb alkalmazottak 3 havi fizetésének visszahagyásával, valamint a családi segélyek kifizetésére szolgáló pénzösszegek meghagyásával Barabás Bálint községi segédjegyzővel együtt 70.000 pengőt vettek fel és vittek magukkal. A pénzt illetve a pénz kezelésével Barabás Bálint községi segédjegyzőt és Mészáros József pénztári ellenőrt bízta meg. A magukkal vitt 70.000 pengőből a megosztás szerinti összeget, azaz kb. 35.000 pengőt a kir. adóhivatali csekkszámlára fizették be, míg a fennmaradt összegből a Dévaványa községből eltávozott községi tisztviselők illetményét fizették ki az esedékesség időpontja szerint, valamint fedezték a község értékeit és iratait szállító lovak élelmezését és a kocsisok ellátását. Kijelenti, hogy minden összeg megfelelő és szabályszerű nyugta, illetve elismervény ellenében került kifizetésre, amelyek pénztári okmányként szerepelnek. A községből így elvitt 70.000 pengővel tehát akkor, amikor a község összes iratai és számadásai visszakerülnek, tételesen elszámolnak. A községet semmi néven nevezendő károsodás nem érheti, mert hiszen az adóhivatal csekkszámlájára befizetett 35.000 pengő az államkincstárt és egyéb alapokat illető adók befizetésére történt. Míg a község iratait és értékeit szállító kocsisok és lovak ellátását a községnek kell magára vállalni. Amennyiben a tisztviselők elszállítására igénybe vett kocsik, illetve kocsisok és lovak ellátása tárgyában akár a község képviselőtestülete által, akár pedig felsőbb rendelkezések folytán olyan határozat hozatnék, hogy az ellátási költséget az illető tisztviselők volnának kötelesek fizetni, ez esetben minden tisztviselő a reá eső összeget hiány nélkül meg fogja téríteni. Erre annak idején a Dévaványa községet elhagyó tisztviselőket figyelmeztette is. A kérdéses 30 kg aranyra vonatkozólag előadja, hogy a zsidó vagyonokból a pénzügyőrség által öszszeszedett értékes tárgyaknak biztosítása végett a pénzügyőrség vezetője megkérte arra a községi pénztárnokot, hogy az értékek megóvása céljából a község páncélszekrényét, illetve a pénztár helyiségét bocsássák a rendelkezésére. Ezen kérelemnek a községi pénztárnok eleget tett és ezt be is jelentette. Ezen értékesebb tárgyak között azonban tudomása szerint arany neműek nem voltak, hanem mindössze ezüst és alpakka készletek és dísztrágyak. Ezen tárgyakat is azonban a pénzügyőrség a község pénztári helyiségéből elszállította. Tehát tulajdonképpen sem neki, sem Barabás Bálint községi segédjegyzőnek ezzel kapcsolatosan semmi néven nevezendő dolguk nem volt, azt ők nem kezelték, tehát el sem dughatták. Miután magát egyáltalán vétkesnek vagy bűnösnek nem érzi, csupán a felsőbb hatóság rendelkezésének kötelességszerűen tett eleget, ennek folytán kéri, hogy nyújtsanak módot arra, hogy az elvitt és egyrészt Jászárokszállás, másrészt Romhány községben lévő dévaványai közpénztári és egyéb számadásra vonatkozó, valamint más iratoknak visszaszállítására mielőbb kocsi bocsáttassék rendelkezésé-