Századok – 2002

Közlemények - Tolnay Gábor: A „Dévaványai Köztársaság” V/1161

A „DÉVAVÁNYAI KÖZTÁRSASÁG" 1181 rögzítette azt is beadványában, hogy a házkutatást végző Dékány Imre a pana­szossal szemben milyen durva kiijezéseket használt. Ezt azért nem vették be ezen jegyzőkönyvbe, mert „nem buja el a nyomdafestéket". Dékány tagadta, hogy durva és goromba szavakat használt, de a bizottságnak nincs oka kételkedni Pfe­iffermann Jánosné papírra vetett állításaiban. A házkutatás és az onnan elvitt tárgyakra vonatkozóan azzal érvelt, hogy ő ezt felsőbb parancsra tette. Az érve­léséből azonban kitűnt, hogy önkényesen és törvénytelenül járt el. Érdekes momentum volt a bizottsági ülésnek az a része, amikor ezzel kapcsolat­ban a szovjet parancsnok kért szót és rögzítette az ezzel kapcsolatos álláspontját. Tol­mácson keresztül elmondta, hogy a szovjet hadsereget milyen cél vezet-te, amikor Ma­gyarország területét elfoglalta. Feladatuk elvégzése után az egész hadsereg vissza kíván térni hazájukba és most sem akarnak a magyar közigazgatás ügyeibe beavatkozni. Elmondta, hogy ő Dékány Imrének olyan rendelkezést soha nem adott, hogy valakinek a magánvagyonát elkobozza. Az orosz katona, aki ezen műveletnél jelen volt, kötelességszerűen ment el, de nem tudhatta, hogy törvénytelen dolog vég­rehajtásánál segédkezik. Ha ő Dékány Imre tűlkapásait szó nélkül hagyná, ez az orosz hadsereg jó hírnevén ütne csorbát. Éppen ezért elrendelte a katonai parancsnok, hogy a Bodnár Mihályt ól elvett két lovat azonnal adja vissza Dékány Imre. Pfeiffermann Jánosnétól pedig kérjen bocsánatot és az elvett ingóságokat leltár szerint az utolsó darabig adja vissza. A 12-es Bizottság tagjai nagy tapssal és éljenzéssel fogadták a katonai pa­rancsnok nyilatkozatát. Elrendelte továbbá a katonai parancsnok, hogy minden házkutatást előzetesen be kell jelentenie a községi főbírónak. A házkutatás végeztével az ott felvett jegyző­könyvet is be kell mutatnia. Úgy rendelkezett, hogy Dékány Imrének nincs joga semmiféle postát átvenni, azt csak az elöljáróság veheti át, és amennyiben abban van rendőrségre vonatkozó küldemény, azt az elöljáróságtól kapja meg. A katonai pa­rancsnok a rendőrlegénység létszámát is maximálta, és a parancsnokot is beleértve azt 15 főben határozta meg. Ebből a parancsnok és öt rendőr fizetést kap, míg kilenc rendőr önkéntes, akiket megbízható, katonaviselt emberekből kell toborozni. Úgy kell a szervezést lebonyolítani, hogy minden pártból 5-5 fő legyen a rendőrség tagja. Végezetül Z. Nagy Ferenc december 25-re a parancsnokot és a parancsnok­sághoz tartozó legénységet karácsony első napjára a Gazdakörben tartandó ebédre hívta meg, amit a parancsnok köszönettel elfogadott.2 2 Ebben az időben még a 12-es Bizottság minden tagja aláírta az elkészült jegy­zőkönyvet a jegyzőkönyv-vezetővel együtt. Érdekes jelenség, hogy Dékány Imre eze­ket a jegyzőkönyveket sohasem írta alá. Ebben szándékosságot vélek felfedezni. 1944. december 29-én egy hat soros jegyzőkönyvet vettek fel a dévaványai községházán Sótus Istvánné Földvári Julianna vallomásáról, amelyben előadja, hogy december elején Dékány Imre és három társa fegyveresen megjelent a szesz­főzdében és onnan két 50 literes demizson pálinkát elvittek. Érdekessége az irat­nak egy kézzel írt megjegyzés, amely így szól: „Panaszomat visszavonom. Dv. 1945. III. 8. Sótus Istvánné."23 Még ugyanaznap jegyzőkönyvezték Molnár Jó-22 Sz. M. L. - u. a. - 1944. december 19-i jkv. 23 Sz. M. L. - Munkásmozgalmi gyűjtemény. Főszolgabírói iratok. Tiszai felső járás 1945-46. - 24. doboz. - 12/1945. ikt. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents