Századok – 2002

Közlemények - Tolnay Gábor: A „Dévaványai Köztársaság” V/1161

1176 TOLNAY GÁBOR másik vége az ő nyakára szorul, s ezért nem hagyta bántani. Egy heti fogvatartás után szabadon engedte. Hasonlóképpen állította pellengérre a piactéren a nyugatról visszatért B. Kiss Márton főjegyzőt is. Két rendőrrel kivezettette és ott verte a fejéhez a nép ellen elkövetett bűneit. Az emberek a rajtuk esett sérelmet nem torolták meg. Egyedül az öt ííű volt elég leleményes ahhoz, hogy az őket ért sérelemből visszaadjanak. Névtelen levelet írtak a diktátornak: „Dékány, készülj a halálodra, mert ekkor és ekkor éjjel meg fogsz halni!". Tudta, hogy az emberek nagy tömege szívesen látná a ravatalon, mint egyszer ő maga is mondta: „Attól félek, egyszer valami bolond szegény ember eltesz láb alól. A fasisztától nem félek, az gyáva, az nem csinál olyat, de a szegény ember pénzért mindenre kapható." Mikor megkapta a névtelen levelet, úgy érezte, közeleg a végórája, megszállta a halálfélelem. A jelzett nap estéjén összegyűjtötte a rendőreit a parancsnoki szobában, s az ajtónál félkörben töltött fegyverrel elhelyezte őket. О maga az ajtótól távol, nyakában a géppisztollyal, asztalra helyezett kézi gránáttal várta a halálát. A halál úgy látszik másutt volt elfoglalva, mert meghagyta az életét, csak a félelem környékezte. A halálfélelem ettől az időtől kezdve állandó vendége maradt, mert nem volt bátorsága többet éjjel a község szélén lévő lakására hazamenni. A Vadkacsa Szállodában rendezett be magának — rangjához méltóan — egy szobát. Pizsamát kerített, s esténként magára vette: öntelt megelégedéssel nézegette magát a tükörben és mondogatta: „Most tudnám már, kit kellene elvenni." Úgy érezte, hogy a felesége, aki megmaradt az ő egyszerű, házias, tisztes minőségében, már nem méltó hozzá, aki olyan magasra feltornázta magát, [de] azért a házassági fogadalmát nem szegte meg. A Vadkacsa Szállóban berendezett szobáját és a szálloda egyéb helyiségeit a letartóztatott fasisztákkal takaríttatta. A letartóztatottak közt volt Kárpáti József i római katolikus plébános is, aki keresztényi türelemmel takarított és súrolta a padlót. Több mint egy heti fogvatartás után azzal a kéréssel járult a diktátor elé, ' hogy szeretne fehérneműt váltani. „Annak semmi akadálya. Hívjátok csak be Döge Palit!" Döge Pál az emberiségnek abból a rétegéből való volt, akin még abban az időben sohasem volt egy jó ing. A rendőrök bevezették Palit. Levetette vele az ingét, s odaadatta a papnak. A pap is levetette az ingét s odaadta Palinak: megtörtént a fehérnemű váltás, ami ellen Palinak semmi kifogása nem volt, a papnak lett volna, de az meg nem mert szólni. A fogságból szabadulása után a pap úgy eltűnt a községünkből, hogy azóta arccal sem fordult felénk. A hír gyorsszárnyú madár, messze földet bejár. így jutott el a diktátor tevékenységének híre, nem Amerikába, mint ahogy ő egyszer mondta: „Ismerik már a kubikost Amerikában is." Amerikában nem ismerték, de a sok sérelmet szenvedő ember által Debrecenben az Ideiglenes Kormány tudomást szerzett viselt dolgairól. Ezért a debreceni rendőrkapitányságról leküldtek két nyomzót, hogy a községben uralkodó állapotokról hiteles adatokat szerezzenek. Imre bácsi a két nyomzót körültekintő igazolás után fogdába záratta. Az igazolványukról — mivel