Századok – 2002
Közlemények - Tolnay Gábor: A „Dévaványai Köztársaság” V/1161
A „DÉVAVÁNYAI KÖZTÁRSASÁG" 1163 az Imre bácsi kérdeztem? Zsidó Dékány Imre, azelőtt kubikos vállalkozó, most rendőr kapitány. Állítólag megkérdezte az anyját, „mondja meg őszintén, csakugyan zsidó csinált engem?" Tudniillik házasságon kívül született, mint két testvére is, akiknek mindnek más volt az apjuk s mindegyik más vallást is követett. Mikor az anyjuk meghalt, összevesztek, hogy hogy temessék el. Imre bácsi úgy akarta megoldani a problémát, hogy azt mondta: „vágjuk három felé a vén kurvát s csináljon a maga részével ki ki amit akar". Egyébként Imre bácsi azzal kezdte, hogy húsz főnyi lovasrendőrséget szervezett, magának egyik unokatestvéremtől rekvirált egy szép vasderes lovat. A Vadkacsa szállodában az elmenekültek bútorából nyolc szobát rendeztetett be magának. Reggelihez külön pijamát öltött s a cigány zenekarnak játszani kellett már a reggelihez is. Nap, mint nap nagy zenés felvonulásokat rendezett. Közönsége volt, mert pld. a nőszövetségnek megparancsolta, hogy minden nap süssenek süteményeket a gyerekek részére s azt a gyűléseken, felvonulásokon kiosztotta. A gyűléseken biztatta a fiatalokat, hogy házasodjanak össze, nem kell se jegyző, se pap. Majd ad ő lakást is „fényes bűtort is, perzsa szőnyeget is". Adott is. Akinek nagyobb lakása volt, arra ráparancsolt, hogy a felét adja át ennek, vagy annak. Ha valaki betévedt a községbe — 180 km-re van Pesttől, de még oda is elgyalogoltak a pestiek, hozván ruhaneműt, hogy élelmiszerre becseréljék — Imre bácsi befogadta őket, mindenüket elszedte s pár napra bebörtönözte, majd kihajtotta a községből őket. Ezért intettek engem is, hogy be ne menjek a városba. Tudván azt, hogy az egész községben sem nekem, sem csáládunknak egyetlen ellenségünk sincsen, nyugodtan mondtam: bemegyek, az az ember fog nekem lisztet adni. Beérve a községbe, figyelmeztettek, hogy azonnal jelentkeznem kell Imre bácsinál. Nem volt a községházán, másnap reggel kellett újra mennem. ' Míg az ajtó előtt vártam soromra, bentről hallottam: „akasztófán döglesz i meg vín disznó". Egy köztiszteletben álló malomtulajdonos volt bent nála. Mikor bekerültem, be akartam neki mutatkozni. Azt mondta, hogy ismer. Annál jobb. Elmondtam, hogy a kollégáim a rom eltakarítással nehéz testi munkát végeznek s nincs mit enniük, azok küldtek, hogy számukra élelmiszert vásároljak. - Van igazolvány? - Van, s megmutattam neki a Nemzeti Múzeum által kiállított s pecséttel ellátott igazolványt, melyben a hatóságokat is kéri a Múzeum, hogy segítsék elő a vásárlásokat. - Ez nem jó. - Miért nem jó? Olvassa el a pecsét feliratokat. - Ilyet mindenki vásárolhat a Teleki téren. - Az mondta, hogy ismer. Hát olyannak ismer, aki hamis igazolvánnyal akar vásárolni? - Na, nem mondom, de ezzel az igazolvánnyal nem engedem vásárolni. Tessék hozni Vas Zoltán elvtárstól (közellátási miniszter8 ) vásárlási igazolványt. 8 Ebben időpontban Faragho Gábor volt a közellátásügyi miniszter 1944. december 22-től 1945. július 21-ig. Ez megállapítás nyilvánvaló tévedés volt. Vas Zoltán 1945 február-májusban közellátási kormánybiztos volt Budapesten.
