Századok – 2002
Közlemények - Tolnay Gábor: A „Dévaványai Köztársaság” V/1161
1164 TOLNAY GÁBOR Miután kijelentette, hogy nincs rá lehetőség, hogy azzal az igazolvánnyal vásároljak, elbúcsúztam tőle s elhatároztam, hogy még aznap délután tovább állok. Közben a húgom, aki velünk jött Pestről, összeszólalkozott a házunkba beköltözött kéményseprővel, aki kijelentette, hogy a kommunizmusban egy kéményseprősegédnek jár három szoba s nem volt hajlandó egy szobát sem átadni a húgomnak. Ebéd után rendőr jött értem, hogy Imre bácsi hivat. Azt hittem meggondolta a dolgot és enged vásárolni. Amint beléptem hozzá, rám förmedt: „Kérem ön most jött haza s azonnal fascista felforgató munkába kezdett." Imre bácsi vádjára méregbe jöttem s én is hasonló magas hangon kértem ki magamnak a hamis vádat. Géppisztolyt fogott rám, s mikor attól sem ijedtem meg, négy rendőrt hívatott, megmotoztatott s börtönbe vetett. Az egyik rendőr, akinek apja, testvérei s ő maga is sokáig cselédkedtek nálunk, azt mondta: „Bolond ez az Imre, nem az ilyen embereket kéne bebörtönözni, mint a doktor úr", s mindjárt zsebembe is dugott egy csomag dohányt. A húgom másnap ebédet hozott be és megkérdezte Imre bácsitól, hogy cigarettát adhat-e be? „Kérem, ön intelligens nő s nem tudja, hogy börtönben nem szabad dohányozni?" Mire a húgom: „Nem szoktunk börtönben ülni s nem tudjuk, hogy ott mi szabad, mi nem?" Másnap március 15-e, az 1848-as szabadságharc évfordulója. Nagy felvonulás a piactérre. Minden szó behallatszik a börtönbe. Valaki szavalja a Szózatot: „A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned és meghalnod kell."9 „Állj!" - hangzik az Imre bácsi rekedt hangja. - „Ez nem igaz. A világpolgár számára mindenütt van hely a világon. Tovább." Különböző szónoklatok, majd Imre bácsi rekedt hangja hallatszik: „Hivat a belügyminiszter Debrecenbe, elmenjek-e? Menjen el, menjen el" zúgja a tömeg. Imre bácsi: „Szamarak vagytok. Azért hivat, mert be akar zárni, hát elmenjek-e? Ne menjen, ne menjen!" kiáltozzák mostmár. Mire Imre bácsi elküldött egy rendőrt a postára, hogy adjon fel a belügyminiszternek egy táviratot, miszerint a nép nem engedi elmenni. Azután előhúzott a zsebéből egy arany órát lánccal. „Ide nézzetek, milyen szép órát adott a volt főjegyzőtök."1 0 Nem szívesen adta, de ide adta, haha, hahaha. A nép vele röhögött. Imre bácsi: „Az egyik 'burzsuj' két héttel ezelőtt 10.000 pengőt adott, hogy ne bántsam. Tegnap megint adott ötvenezret. Hát majd akkor bántom, ha mái- semmit sem tud adni, hahaha." Frenetikus röhej. A börtönben volt két detektív is, akiket a belügyminisztérium küldött szülővárosomba, hogy nézzék meg, ki az a Dékány Imre, aki ellen annyi a panasz és semmiféle idézésre sem jelenik meg; Imre bácsi azokat is börtönbe vetette. Az egyiknek igen szép csizmája volt. Imre bácsi elvette tőle s ő feszített benne. Délben belöktek a börtönbe egy újabb „fascistát". Elmondta, hogy valamikor szolgált ő itt s igen jó helye volt, otthon most nincs munka s azért jött ide, hátha 9 Vörösmarty Mihály: Szózat. - A 2. és 14. versének a két sora pontosan így hangzik: „Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell." 10 A volt főjegyző B. Kiss Márton volt.
