Századok – 2002
Közlemények - Tolnay Gábor: A „Dévaványai Köztársaság” V/1161
1162 TOLNAY GÁBOR mények között. Ez kezdett botránnyá dagadni, mert Debrecenben a dévaványai menekültekből valóságos emigráció alakult, de Dévaványáig nem terjedt Debrecen hatalma. Erre Szebenyi Endre3 írt egy levelet Dékánynak, elmondván, hogy hallott az ő kitűnő rendőrvezetői működéséről Dévaványán és kéri, hogy jöjjön be Debrecenbe a tapasztalatokat kicserélni. Dékánynak megtetszett a levél, összes ellenségeit szekérre ültette, dróttal megkötözött kézzel, s a szekérkaraván élén bevonult Debrecenbe, ahol Szebenyi lejött nem is a Belügyminisztérium, hanem az „összkormány" épületének kapujába, ott azonnal letartóztatta Dékányt és egy biztató, megnyugtató szónoklatot tartott az éppen egybegyűlt népnek, hogy így jár, aki a népi demokrácia nevében erőszakoskodik és törvénytelenkedik. Ilyen groteszkül patriarchális és ugyanakkor valahogy nagymértékben és elemien jó érzésű és józan volt minden, ami ekkor a demokrácia és önkormányzat nevében zajlott."4 Szabó Pál5 már egy kicsit kiszínezi az eseményeket, feltehetően nem teljesen így történtek az események, de a regényben így kerekedett ki a történet: „Dévaványán meg az történt, hogy egy fiatal /?/ parasztember garázdálkodik, géppisztollyal. Először is avval kezdte, hogy lopott egy aranyórát, folytatta avval, hogy valamennyi haragosa volt a városban, összeszedte, mint fasisztákat. Harmadszor a piacon az árakat megszabta, de mert nem árultak mást a piacon, mint sült tököt, rákarcolta, hogy ez a darab ennyi árú, ez a darab annyi árú s tovább haladva a város „demokratizálásában", szabályos rémuralmat teremtett egykettőre. Rémült küldöttségek keresték a kormány, hogy csináljon rendet végre. Ki is küldte tiltó parancsát a belügyminiszter, de a koma azt izente vissza, hogy: - Mondjátok meg Erdeinek,6 hogy éppen annyira van Debrecen Dévaványától, mint Dévaványa Debrecentől. Ha valami baja van, hát jöjjék ki ide! Persze, a belügyminiszter nem mehetett, a komát kellett szép szóval becsalogatni. Lépre ment. Négy szekér „fasisztát" szállított be Debrecenbe, kiket szélnek eresztett a kormány, ellenben őt magát elfogta, és hat hónapra internálta."7 A múzeológus és nyelvész dr. Katona Lajos, Dévaványa szülötte így emlékezik erre az időszakra: „Legelőször szülővárosomba mentem élelmiszerért. Nem tudván, milyenek a viszonyok vidéken, úgy gondoltam, ha valahol, ott biztosan tudok vásárolni. Menetközben egyszer csak puskaropogásra lettünk figyelmesek. Orosz katonák rajvonalban, egyenkint előreszökellve tüzeltek az út jobb oldalán levő tanyák felé. Később vettem észre, hogy a legelésző pulykákra vadásztak, mit sem törődve azzal, hogy közben egy tehenet is eltaláltak s ki tudja nem sebesültek-e meg, vagy haltak is meg emberek az eltévedt golyóktól? „Nicsevo, vojna", (semmi, háború van) szokták mondani. Határunkba érve, akikkel csak találkoztunk, mind óva intettek, hogy be ne menjünk a városba, mert „Imre bácsi" bebörtönöz és mindenünket elveszi. Ki az 3 Szebenyi Endre (Nagylak, 1912. - Budapest, 1949. október 26.) ügyvéd, belügyi államtitkár. A Rajk-ügy kapcsán hamis vádak alapján letartóztatták, elítélték és kivégezték. - Debrecenben a belügyminisztérium rendőrségi osztályának volt a vezetője. 4 Huszár Tibor: Bibó István. Beszélgetések, politikai életrajzi dokumentumok. Bp., 1989. Magyar Krónika. - 54. s Szabó Pál (Biharugra, 1893. április 5. - Budapest, 1970. október 31.) író, szerkesztő. 6 Erdei Ferenc (Makó, 1910. december 24. - Bp., 1971. május 11.) agrárközgazdász, népi író, falukutató. - Belügyminiszter: 1944. december 22. - 1945. november 15-ig. 7 Szabó Pál: Isten malmai - regény - Bp., 1964. Szépirodalmi Könyvkiadó. - 363-364.
