Századok – 2002
Közlemények - Kovács Zoltán András: A nemzeti számonkérés szervezete V/1131
1142 KOVÁCS ZOLTÁN ANDRÁS tagjai közül a nyilas rendszer nem hurcolt meg, a háború utáni igazságszolgáltatási szervek ítélték el, vagy az akkori körülmények miatt kényszerült emigrációba.^ A Felszabadító Bizottság felszámolását követően a NSZ nyomozói megkezdték a bizottsággal kapcsolatban álló, illegális csoportok felgöngyölítését. Az NSZ későbbi sikeres nyomozásai szinte mind a Felszabadító Bizottság lebukásával kapcsolatosak. Az FB katonai vezérkarának örökségét Mikó Zoltán vk. százados és helyettese, Bondor Vilmos hadnagy vette át. Mikó 1944. november végén elvállalta a Magyar Királyi Fővezérség Különleges Csoportjának vezetését, s beosztását egy kizárólag ellenállókból, katonaszökevényekből és munkaszolgálatosokból álló alakulat megszervezésére használta fel, amellyel később — szándékai szerint — átállt volna a szovjet csapatokhoz. A „Görgey" zászlóalj hivatalosan a Prónay-különítmény alárendeltségébe tartozott, amely felett Mikó százados rendelkezett.52 November végén a zászlóalj egyik szökött munkaszolgálatosát a Prónay-különítmény egy tagja felismerte és szóvá tette, hogy miért nem visel karszalagot. Hamarosan a sárga csillagot is megtalálták nála, s három társával együtt feljelentették az NSZ-nél. December 4-én a négy „muszost" kivégezték.53 A számonkérő szervezet ettől kezdve folyamatosan szemmel tartotta Mikót és csoportját, amelyet átmenetileg a Börzsöny hegységben lévő Ipolypásztóra helyeztek át, diverziós kiképzés céljából. A „Görgey" zászlóaljat pár héttel később az NSZ budapesti részlege számolta fel véglegesen. Szintén a Felszabadítási Bizottság kapcsán jutottak el az NSZ nyomozói az 1944. november 7-én, hét illegális egyetemista szervezet összefogásából alakult Magyar Diákok Szabadságfrontjához5 4 (a továbbiakban: MDSZF) is. A Kiss Sándor, Zimányi Tibor, Kardos László és Jónás Pál vezette csoport múködése alatt több röplapot és egy újságot is megjelentetett, számos tagja pedig jelentkezett a „Táncsics", vagy „Görgey" zászlóaljakba. 51 A vádlott katonák későbbi sorsa: Makkay Miklós 1946. március 28-án emigrált. Almásy Pált a Kővágó József és társai perben, 1950. november 27-én életfogytiglanra ítélték. 1956-ban kiszabadult, 1962-ben rehabilitálták. Révay Kálmánt a Sólyom-perben ítélték halálra, 1950. augusztus 19-én végezték ki. Tóth István vk. ezredest a Magyar Közösség ügyben, Mistéth Endre és társai perében, 1947 augusztusában szervezkedés miatt 3 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélték. Kővágó József mérnökkari tiszt a háború után belépett a Független Kisgazdapártba, amelynek bizalmából 1945. december 14. - 1947. június 5. között Budapest polgármestere volt. 1950. május 28-án letartóztatták, s a nevét viselő ügyben Almásyval együtt november 27-én életfogytiglan tartó fegyházbüntetésre ítélték. Szabadulása után, 1956. november 30-án az Egyesült Államokba emigrált. Az FB politikai vezetése sem kerülhette el a megpróbáltatásokat. Pfeiffer Zoltán 1947. november 4-én emigrált az Egyesült Államokba; megfosztották állampolgárságától, s később vagyonát elkobozták. Kovács Imre Prága, majd Zürich érintésével 1949. októberében az Egyesült Államokba távozott, 1948. július 7-én megfosztották képviselői mandátumától. Tildy Zoltán miniszter-, majd köztársasági elnököt veje Csornoky Viktor kairói követ koholt kémkedési ügye kapcsán mondatták le 1948. június 30-án. 1948. augusztusa és 1956. májusa között házi őrizetben tartották. 1956. október 27. - november 4. között a Nagy-kormány minisztere. 1957. május 23-án letartóztatták, majd a Nagy Imre perben 6 év börtönbüntetésre ítélték. 1959. áprilisában — tekintettel magas korára (ekkor 70 éves) és egészségi állapotára — szabadlábra helyezték. 52 Benkő Zoltán: Mikó Zoltán és a Görgey-zászlóalj. In: Magyarország 1944/3. 288-289. 53 Unguáry Krisztián: Budapest ostroma. (Budapest, é.n., a továbbiakban: Ungváiy) 246. 54 L. ehhez: M. Kiss Sándor - Vitányi Iván: A Magyar Diákok Szabadságfrontja. (Budapest, 1983.)
