Századok – 2002

Közlemények - Kovács Zoltán András: A nemzeti számonkérés szervezete V/1131

1132 KOVÁCS ZOLTÁN ANDRÁS Vajna ekkor már, mint leendő belügyminiszter gondolkodott, s a később csendőr ezredessé előléptetett Orendyvel folytatott megbeszélései során mind jobban konkretizálódott, hogy tervei között szerepel az Államvédelmi Központ2 (a továbbiakban: AvK) feloszlatása, majd az intézmény hagyta „űr" kitöltésére egy új, a Belügyminisztériumnak alárendelt nyomozócsoport felállítása.3

Az új szervezet alapját, „ötletadóként" a párton belüli elhárítási és igazságszolgáltatási feladatokat ellátó Nemzeti Számonkérő Szék képezte4

, amelyet a későbbiek folyamán sokszor összekevertek a Nemzeti Számonkérés szervezetével. (Nyelvhelyességi megfontolások miatt, magam a továbbiakban az NSZ rövidítést használom, noha a szervezet a forrásokban NSZK, vagy ritkábban NSZSZ rövidítéssel szerepelt. Az idézett iratokban az eredeti [nem szabványszerű] rövidítéseket használom.) Alapvető különbség azonban, hogy a dr. Pethő Tibor vezette Nemzeti Számonkérő Szék a Nyilaskeresztes Párt intézménye volt, míg az NSZ később a Belügyminisztérium útján magyar kormányszervként tevékenykedett.5 Az állami intézményként felállítandó Nemzeti Számonkérés szervezete elvi kidolgozására, majd vezetésére a nyilas vezetés számára Orendy szinte kizárólagos alternatívát jelentett, hiszen régóta híve volt a mozgalomnak, de egyúttal komoly szakismeretekkel rendelkezett a politikai nyomozások terén, ráadásul — változatos szolgálati beosztásai következtében — széleskörű személyi ismeretségre tett szert. Orendy, mivel szolgálata alatt is nyiltan vállalta politikai meggyőződését, személyesen ismerte azokat a tapasztalt csendőröket, akikre a nyilas vezetést kiszolgáló nyomozóhatóság felállításánál szüksége lehet. A Vajnával való megbeszélések után Orendynek Kolozsváron kellett jelentkeznie a magyar 2. hadsereg parancsnokságánál, ahol rövid ideig a hadsereg főnum Laudist kapott. 1943-ban a csendőrség szabályzatszerkesztő csoportját vezeti, majd 1944. januárjában Borszékre vezényelték, ahol különböző sítanfolyamok parancsnokságát látta el áprilisig. 1944. májusában Ugray Gábor csendőr alezredestől átvette a Táboricsendőr-nyomozóosztag parancsnokságát. 1944. augusztusától frontszolgálatot lát el, a magyar 2. hadsereg törzsszázadának parancsnokaként. 1944. októbere és 1945. májusa között a Nemzeti Számonkérés szervezete parancsnoka. Engertshamban amerikai fogságba került, később a heilbronni fogolytáborba szállították. 1946. január 2-án kiadták a magyar hatóságoknak, majd a budapesti népbíróság halálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották. 2 Az Államvédelmi Központot 1942. július 12-én hozták létre, az alábbi feladatkörök ellátására: „1.) akár külföldről, akár belföldről kezdeményezett olyan szervezkedések, amelyek az ország belső rendje ellen irányulnak és kihatásukban a honvédelem érdekeit sértik vagy veszélyeztetik; 2.) a termelést veszélyeztető sabotage cselekmények; 3.) országos jellegű közellátási visszaélések, amelyek a honvédelem érdekeit sértik, vagy veszélyeztetik; 4.) kémelhárítás és nemzetvédelem." Az AvK tevékenysége során nem folytatott nyilt nyomozati cselekményet, hanem „aj irányítja a bizalmas megfigyeléseket, felderítéseket és nyomozásokat; ennek keretében gondoskodik a polgári közbiztonsági szervek és katonai szervek működésének összhangjáról; b.) összefoglalja és kiértékeli a polgári közbiztonsági és katonai szervek felderítésének eredményeit és a kapott híranyagot; с.) a rendelkezésre álló adatokból helyzetképet állít össze és azok alapján javaslatokat tesz a szükséges intézkedésre." (Hadtörténelmi Levéltár [HL], Honvédelmi Minisztérium [HM], 1942. Elnökség [Ein.] I. / 52.161. sz.) Az ÁvK első parancsnoka Újszászy István vezérőrnagy volt, majd 1944. március 28-i letartóztatását követően beosztását Kudar Lajos csendőr ezredes vette át. 3 Történeti Hivatal (a továbbiakban: TH) V-96915/1. 417. 4 Minderről Vajna, 1945. december 12,-i kihallgatásán az alábbiakat mondta: ,Дг elhárítási feladatok elvégzésére megfelelőnek tartottam a pártban működő Nemzeti Számonkérés ötletének átvételét, amit azután Szálasi engedélyezett is. Ennek keretén belül a személyes kérdésekben való döntés az én hatáskörömbe tartozott. Az NSZK feladata volt katonai és polgári úton az esetleges elhárítások megoldása." Idézi: Szakály Sándor: A magyar tábori csendőrség története 1938-1945. (Budapest, 2000., a továbbiakban: Szakály 2000.) 104. 5 TH A-1114. 219.