Századok – 2002

Közlemények - Kovács Zoltán András: A nemzeti számonkérés szervezete V/1131

Kovács Zoltán András A NEMZETI SZÁMONKÉRÉS SZERVEZETE A magyar állambiztonság történetének ismeretlen fejezete I. Az Nemzeti Számonkérés szervezetének létrehozása 1944. október 16-át követően a hatalmat megszerző nyilas államvezetés számára elengedhetetlenné vált a korábbi belbiztonsági szervektől függetlenül működő, de szükség esetén azok infrastruktúrájával rendelkezni tudó állambiztonsági szerv létrehozása. Az „örökölt belbiztonsági szervek" személyi állományának többsége ugyanis túlságosan is kötődött a lemondatott államfőhöz, másrészt számosan meggyőződöttségből, vagy „átmentési" reményektől vezérelve támogatták a magyar ellenállás, a németektől és a nyilasoktól mind jobban függetlenedni kívánó különböző politikai erők törekvéseit. A nyilas vezetés számára így a „hagyományos" személycserés átalakítások tehát csak félmegoldásokat jelentettek. Ezért már a hatalomátvétel előtti időkben is egy személyében válogatott, jogaiban kiterjesztett intézmény létrehozásában gondolkodtak, amely nézetük szerint mind a katonai, mind pedig a politikai vonalon garantálta volna a nyilas állam biztonságát. A felállítandó nyomozócsoport vezetésére Orendy Norbert1

csendőr alezredest szemelték ki, akivel a Nyilaskeresztes Párt részéről régi ismerőse, Vájna Gábor 1944. augusztus elején vette fel a kapcsolatot. 1 Orendy Norbert (Beszterce, 1898. november 17. - Budapest, 1946. június 18.) Gimnáziumi tanulmányai után, 1913-tól a nagyszebeni hadapródiskolán tanul, amelyet később Marburgba, majd Budapestre helyeztek át. 1917. tavaszán az 5. (közös) gyalogezred zászlósa lett, októbertől az orosz fronton szolgál. 1918. elején ezredét áthelyezték az olasz frontra, ahol Orendy júniusban megsebesült. Közvetlenül az I. világháború vége előtt gyógyult fel. 1919-ben belépett a Nemzeti Hadseregbe. 1921-ben jelentkezett csendőrtiszti tanfolyamra, majd különböző beosztásokban a székesfehérvári csendőrkerületnél szolgált. 1929-1930 között ugyanennél a csendőrkerületnél a nyomozó-alosztály parancsnokhelyettese volt. Az alosztály feloszlatását követően Orendy részt vett a közlekedési csendőrség megszervezésében. 1933-tól ismét felállították a székesfehérvári nyomozó-alosztályt, ahol O-rendyt visszahelyezték parancsnokhelyettesi beosztásába. Ekkor, hivatalos minőségében került érintkezésbe Vajna Gáborral — aki a péti gyár titkára volt — és a nyilasmozgalommal. Kapcsolatuk akkor vált szorosabbá, amikor Láday István — Vajna régi barátja — a székesfehérvári nyomozó-alosztály parancsnoka lett. Orendy rövid ideig a szigetvári szárny parancsnoki beosztását látta el, majd 1936 elején Budapestre került, s 1938. őszéig Hajnácskőy csendőr ezredes részlegében, a VKF/2-nél szolgált. Részt vett a felvidéki bevonulásban, s Kassán egy mulatozás közben hangosan éltette Szálasit és a nyilas mozgalmat. November 15-én ezért visszarendelték Budapestre, 25 napi szobafogsággal fenyítették meg, egyúttal visszahelyezték a csendőrséghez, ahol jelentéktelen beosztásba helyezték a közlekedési szárnynál. Az 1939. február 3-i Dohány utcai merényletet követően néhány napig lakásán bujkált Kovarcz Emil. 1939. októberében Orendyt áthelyezték az ungvári szárnyhoz, 1940-ben részt vett Erdély megszállásában, majd 1941-ben a közlekedési szárny parancsnokhelyettese lett. Nyiltan nyilas beállítottságáért Orendyt, amíg lehetett a háttérben tartották. Még ugyanebben az évben a csendőrtiszti tanfolyamra vezényelték tanári minőségben, később itteni szolgálataiért Sig-