Századok – 2002
Közlemények - Tilkovszky Loránt: Bethlen István miniszterelnök bizalmas körlevele a főispánokhoz 1922 szeptemberében V/1115
1118 TILKOVSZKY LÓRÁNT jár haszonnal, hanem folyamatosan alakíthatja a kormánypártnak kedvezően a közvéleményt. Arra viszont súlyt helyeztek, hogy úgy „az összes körök, egyletek", mint valamennyi társadalmi réteg vezető egyéniségei lehetőleg mind a pártban legyenek, s aktív szerepet játsszanak annak életében. Annyi bizonyos, hogy az Egységes Párt valóban nem is lett modern tömegpárttá, hanem hagyományos szervezetű magyar párt maradt.8 Nemes szerint Bethlen e körlevele a főispánokhoz arra tett kísérletet, „hogy a közigazgatási hatalom felhasználásával teremtsenek olyan országos pártot, amelyre támaszkodva egy totális jellegű fasiszta rendszert teremthetnének, tehát kiiktathatják a társadalmi és politikai életből a liberálisokat és a szociáldemokráciát is".9 Valójában semmi sem utal benne „kiiktatás" szándékára, csupán az offenzívnak talált — elsősorban szociáldemokrata — propaganda és agitáció hasonlóan offenzív propagandával való visszaszorítása szükségességéről szól, s ebben a kormányzat elvi irányító és megfelelő instrukciókkal is szolgáló szerepéről, amely minden e célra felhasználható konzervatív nemzeti szervezet és társadalmi erő aktív közreműködésére számít. Arra sem utal semmi, hogy az Egységes Párt „helyi alakulatainak kiépítését" szorgalmazó Bethlennek az lett volna a célja, „hogy ebbe az egységes pártszervezetbe kapcsolódjon be, illetőleg később teljesen olvadjanak be a különböző egyesületek és társadalmi rétegek". Egy olyan, a későbbi olasz és különösen majd a német totális rendszerre jellemző társadalomszervezés, amely minden társadalmi szervezetet és erőt magába olvaszt, a maga képére formál, a magáéval azonos kapcsolatrendszerbe épít bele („gleichschaltol"), teljesen idegen volt Bethlentől, ilyen kísérletet sem akkor, sem egész tízéves kormányzata alatt nem tett, s mikor egyes miniszterelnök-utódai valóban tettek 1933 után és már 1944 előtt bizonyos ilyen irányba mutató lépéseket, azokkal következetesen szemben állt. Nemes ragaszkodott ahhoz a nézetéhez, hogy Bethlen — éppen e szóban forgó körlevelével — igenis ilyen kísérletet tett, csakhogy az -— mint írja — nem sikerülhetett a társadalomnak a körlevélből is kitűnő erős tagoltsága, szervezeti szétaprózódottsága miatt, úgyhogy kénytelen lévén számolni az adott körülményekkel, „legalábbis egyelőre [!] nem annyira szervezeti egységesítésükre, mint inkább tarkaságuk mellett való felhasználásukra törekedett". így történt, hogy „a magyar fasizmus szervezetei széttagoltak, sokrétűek maradtak". Bethlen és „az uralkodó körök nem tudtak egy totális jellegű fasiszta rendszert teremteni, csak egy ál-parlamentarizmussal kendőzött, liberálisoknak és szociáldemokratáknak helyet engedő fasizmust; nem tudtak egy olasz típusú fasiszta pártot sem teremteni, hanem csak egy szervezetileg laza Egységes Pártot". Tehát: „a kísérlet kudarcba fulladt". Nemes szemében az 1922. szeptemberi körlevélben említett minden olyan szervezet, amelyet Bethlen a konzervatív, keresztény-nemzeti, hazafias szellem-8 Romsics Ignác: Bethlen István. Politikai életrajz. Bp. 1991. 148. 9 Liberálisokról szó sincs Bethlen körlevelében. A szociáldemokrata pártnak főleg a nem ipari vidékeken való terjeszkedését igyekezett a miniszterelnök gátolni a már 1922 nyarán Rakovszky Iván belügyminiszternél kezdeményezett rendelettel, de e téren is ragaszkodott a Peyerrel kötött paktumban rögzített megállapodásokhoz, melyek értelmében pl. csupán az akadályozható meg, hogy a szociáldemokrata Földmunkások Országos Szövetsége az addig meglévőkhöz képest új helyi csoportokat létesítsen. (Bethlen István titkos iratai. Az iratokat sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a magyarázatokat írta: Szinai Miklós és Szűcs László, Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1972. 111-112.: 27/d számú dokumentum.)
