Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
A DÉLVIDÉK 1944-1947 KÖZÖTT 1099 Keck Zsigmond volt, a zentai tanítói tanfolyam 57 hallgatójának aláírásával közölt cikket 1945. december 24-25-i karácsonyi számában. A cikkben a magyar diákok tiltakoztak a magyar kormány kisebbségi politikája ellen. A „demokrácia jogán" az ellen tiltakoztak, hogy mint írták, a magyar korány megtagadja „magyarországi szláv testvéreink jogos demokratikus nemzetiségi kívánságait", miközben a vajdasági magyarok a „teljes egyenjogúságot élvezik." A magyar kormány üldözi a szlávokat, folytatódik a cikk, kiutasítással fenyegeti őket, ha jogaikat kérik. A kor politikai hangulatát jól tükrözi a cikk következő része: „Annak a demokráciának jogai, amit nekünk jugoszláviai magyaroknak népállamunk biztosít és annak a demokráciának a jogán, ami Magyarország fejlődésének is előfeltétele és amitől egyedül várhatunk békés haladást a Duna-medence népei között, emeljük fel szavunkat magyarországi szláv testvéreinkért, nemzetiségi jogaikért, iskoláikért. Mert amennyire szeretjük mi anyanyelvünket és kultúránkat, annyira szeretjük és féltjük a magyarországi szláv nemzetiségek szabad nyelvhasználatának és kulturális fejlődésének jogát is."116 Ahogyan a diktatórikus államszocializmus hatalomgyakorlásának már ekkor minden szimptómáját felmutató Jugoszláviában maga az újság sem jelenthetett volna meg a párt agitprop osztályának akarata nélkül, úgy a cikk sem az alig 15-17 éves diákok fejéből pattant ki.117 Az információ monopóliumát Jugoszlávia Magyarországgal szemben is igyekezett megőrizni, mert például a vonatkozó iratokból kiderül, hogy a minisztériumok ekkor nem közvetlen forrásokból szerezték be információikat a délvidéki magyarok helyzetéről, hanem jugoszláv hivatalos forrásokból. Az előbb idézett iskolai adatokat is például a SZEB jugoszláv szekciója bocsátotta rendelkezésükre, így vált lehetségessé, hogy a magyar kormányzati iratokban is az szerepel, hogy 1946-ra az előző évihez képest (200 fő) már 544 magyar tanító tanítja a 32 ezerről 36 646 főre növekedett magyar elemi iskolai kisdiákokat.11 8 Csuka János, a miniszterelnökség kisebbségi osztályának délszláv referense 1946 tavaszán kormánya nevében felajánlotta a jugoszláv missziónak, hogy a két ország kölcsönösségi alapon lássa el a másik állam területén élő szláv, illetve magyar kisebbségeket tankönyvvel. A jugoszláv misszió ezt azzal utasította el, hogy nem szenvednek tankönyvhiányban, mert például elkészült a korabeli Magyarországon is ismert Kozminszkij szovjet történész által írt középkor történetének magyar fordítása.11 9 Ami a középfokú oktatást illeti, forrásaink szerint ekkor 8 magyar gimnázium működött, ezek közül három volt nyolcosztályos, a többi négyosztályos. A gimnáziumok tanári ellátásáról nincsenek pontos adataink, de itt még rosszabb volt a helyzet, mint az elemi iskolákban. Csuka a következőkkel zárja már idézett, 1946 augusztusában készült öszszefoglaló jelentését: „Mindent összegezve, ha innen a rendelkezésre álló adatok nem is ellenőrizhetők, különösen nem a tanrend összetétele, az előadási nyelv tekintetében - mégis annyi kétségtelenül megállapítható úgy a számokból, mint a Jugoszláviából érkezők elbeszéléséből, hogy a vajdasági gyermekek iskoláztatása 116 Magyar Szó, 1945. december 24-25. 117 Igen tanulságos ebből a szempontból, ahogyan Kalapis Zoltán A Magyar Szó fél évszázada című monográfiájában leítja a lap születésének történetét. (A Magyar Szó Kiadása, Újvidék, 1994.) 7—49. 118 MOL XIX-A-l-n-"Z"847-1945.; „Z"2769-1946.6.d. 119 Uo. „Z"2209-1946.5.d.
