Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
1100 A. SAJTI ENIKŐ ma egészségesebb alapokon nyugszik, mint régebben, s ez a változás kedvezőbb lehetőségeket nyújt az anyanyelvű művelésre."120 Mivel az iskolák királyi Jugoszláviában végrehajtott államosításán a magyar visszacsatolás után sem történt változás 1941-1944 között, ilyen értelemben csak hatalmi váltás történt. Ezúttal döntőbb volt az iíjűság nevelésének céljaiban bekövetkezett változás, illetve a hitoktatás eltörlése. 1948 tavaszán Szántó Zoltán belgrádi magyar követ jelentése szerint a Vajdaságban 635 magyar elemi iskolai tagozat működött, 30 706 tanulóval és 519 tanítóval. Ezek közül 315-nek volt rendes képesítése, 204-en segédtanítói státuszon dolgoztak, és csak 13-an végeztek a hajdani belgrádi magyar tanítóképzőben. Ekkor diplomával rendelkező tanítóként tartották számon az egyéves tanítói tanfolyamokon végzetteket, a segédtanítói státusz elnyeréséhez elegendő volt a négyosztályos középiskola elvégzése, diplomát pedig a segédtanítók egy három hónapos tanfolyam elvégzésével nyerhettek. A magyar tagozatok zöme közös igazgatás alatt, a szláv iskolák részeként működött. Az új, rendszerhű elit kiképzésének része volt az ún. progimnáziumok megnyitása, főként Szerbiában, Makedóniában és általában az ország elmaradott részein. Ez egy háromosztályos átmeneti iskolatípus volt, és részben a megszüntetett polgári iskolatípus helyét foglalta el, és „gimnáziumi rendszerű" oktatás folyt bennük. Több mint 3 ezer diák tanult ily módon az 1947/48-as tanévben. Igen komoly gond volt az iskolák felszereltsége, a túlzsúfolt tantermek, nem ment ritkaság számba, hogy három műszakban tanítottak. Egy tanítóra az elemi iskolákban 59 gyermek jutott, a tanítók, tanárok a kor és a rendszer követelményeinek megfelelően kivették részüket az analfabétizmus elleni kampányban, és rájuk hárult a községekben, városokban kötelező kultúrkampányok, politikai rendezvények szervezése is. A Vajdaságban 3 fő- és 20 algimnázium működött, ami 175 tagozatot, azaz osztályt jelentett, 7.724 tanulóval. Ebből az alsó osztályokba 6.689-en, a felső osztályokba pedig mindössze 1.035-en iratkoztak be. A középiskolai tanárok legtöbbje legfeljebb tanítói oklevéllel rendelkezett, mindössze három diplomás középiskolai tanár maradt az impériumváltás után. Szabadkán és Újvidéken volt magyar tanítóképzés, ekkor 520 képzős járt ide. Az újvidéki Pedagógiai Főiskolán 36 magyar hallgató tanult. Korabeli kifejezéssel élve, nemcsak a „káderkérdés" miatt volt gyenge az oktatás színvonala, hanem azért is, mivel betiltották minden korábbi magyar tankönyv használatát, alig volt tankönyv, segédkönyv, nem is szólva az iskolák felszereltségéről. A magyar iskolákkal kapcsolatos legfontosabb hivatalos cél az""völt, hogy „harcolni kell a tudományos oktatás megvalósításáért, az ideológiai állásfoglalásért." Gyakran kifogásolták, hogy „a tanerők igen sokszor határozatlanok, a hagyományos előítéletek és a tudományos igazság közt ingadoznak. (Például az ember származásának kérdésében több tanár előadja a bibliai és a tudományos elméletet is és a tanulókra bízza a választást.) A tudományos magyarázatokat nem meggyőződésből adják elő, hanem mert a fölöttesek így kívánják."12 1 120 Uo. „Z"2769-1946.6.d. 121 MOL XIX-J-l-j-Jugoszlávia-16/6.1633.pol.-1948.25.d. Érdemes megjegyeznünk, hogy Szántó a jelentésében szereplő adatokat a Híd c. folyóirat egyik cikkéből vette át, amelyet a zentai tanítói tanfolyamot frissen elvégzett Kővágó László írt. Kővágó nem sokkal később ún. kominformista menekültként szökött Magyarországra és jó nevű történész lett. Kominformistának a szoyjet-jugoszláv
