Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
1092 A. SAJTI ENIKŐ A jugoszláv delegáció tehát, ha kissé később is, de elérte célját, a magyar kormány lényeges módosítások nélkül elfogadta a lakosságcserére vonatkozó javaslatukat és megkezdődött a részeltek kidolgozása. Két héttel később, szeptember 12-én megtörtént Gyöngyösi János és Edvart Kardelj külügyminiszterek levélváltása, azaz a lakosságcserére vonatkozó elvi megállapodás, és a jugoszláv delegáció visszavonta a magyar békeszerződéshez fűzött módosító indítványait. A két fél megállapodott abban, mint Kardelj levele tanúsítja, hogy az áttelepülők ingóságaikat magukkal vihetik, ingatlanjaik viszont az illető országra szállnak azzal, hogy annak ellenértékét a másik állam javára befizetik oly módon, hogy lehetőleg a két állam egymással szembeni követelései kiegyenlítődjenek. Gyöngyösi szándéklevele jócskán enyhített a minisztertanács kikötésén, mivel csak reményét fejezte ki, hogy a hátramaradottak kisebbségi jogait az illető állam biztosítja majd, a tervezetbe történő felvételét azonban nem kérte, és Kardelj levele is csak egy erre vonatkozó „reményt" fejezett ki.9 0 Gyöngyösi tollából a Szabad Nép, a MKP lapja „A magyar-jugoszláv megegyezés követésre méltó példa" címmel közölt cikket.9 1 Maga az egyezménytervezet szövege, amit a jugoszlávok készítettek, már szeptember 6-án megérkezett Budapestre. Ali szakaszból álló tervezet az eddigi tárgyalásoknak megfelelően rögzítette az áttelepülés önkéntességét, bár homályosan utalt arra, hogy a Jugoszláv Népi Szövetséges Köztársaságnak „ajánlási joga" van a 10. szakaszban említett négytagú vegyes bizottság javaslatai alapján. Másrészt csak a jugoszláviai magyarok vonatkozásában tett említést arról, hogy „akik ellen bűnügyi eljárás van folyamatban", vagy háborús bűnösnek nyilvánítottak, visszatarthatok. A kitelepítési agitáció jogát is csak a jugoszláv fél kapta meg, a magyar nem. A magyar fél, mint láttuk, a minisztertanács feltételének sem tudott érvényt szerezni. A szerződéstervezet tartalmazta még a 40 000 főre vonatkozó létszám maximumot, valamint az áttelepítés megszervezésének egyes államokra háruló kötelezettségeit.9 2 Az eddig ismert források alapján arra következtethetünk, hogy a Budapestre szeptember 21-én táviratilag megküldött, jugoszlávok által megfogalmazott közös kommünikét a lakosságcsere megállapodásról sem a magyar, sem pedig a jugoszláv fél nem tette közzé,9 3 az ügy mégis nagy nyilvánosságot kapott. A magyar sajtó szeptemberben számtalan cikkben tájékoztatta a közvéleményt a sajátos módon, levélváltás formájában megkötött lakosságcsere-egyezményről, és arról mint érvényes szerződésről írtak.9 4 Edvard Kardelj, aki fő kezdeményezője volt az inkább propaganda célokat szolgáló javaslatnak, emlékiratában arra utal, hogy ők ezt a javaslatot azért tették, hogy „ezzel is legalizáljuk a 90 MOL XIX-J-l-a-2-jugoszláv-2054/1946.89.d.;; MOL XIX-J-l-c-II-15-1945-47-529/konf.l456-1459. Az iratokat közli Föglein Gizella-, i.m. 1561-1563. 91 Szabad Nép, 1946. szeptember 27. 92 MOL XIX-J-l-c-II. 15-1945^17-707/Konf.-1946.28.d. A tervezetet közli Föglein Gizella: i.m. 1563-1567. 93 Uo. 28.d. 1465-1466. 94 A sajtó híradásai közül csak néhányra utalunk: Kis Újság, 1946. szeptember 15., Szabad Nép, 1946. szeptember 15. Magyar Nemzet, 1946. szeptember 14.; Délmagyarország 1946. szeptember 17.
