Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
A DÉLVIDÉK 1944-1947 KÖZÖTT 1091 kosság nagyjából azonos gazdasági kondíciói, illetve az is, hogy biztosítani kellene a visszamaradó kisebbségek nemzetiségi jogait.8 8 A minisztertanácson a kisgazdapárti Nagy Ferenc miniszterelnök a csehszlovák lakosságcseréről folytatott heves vita után a jugoszláv terveztet mint „egy nagyon enyhe és nagyon barátságos" ajánlatot terjesztette elő. Tájékoztatta a kormányt a jugoszláv és a magyar békedelegáció közötti addigi tárgyalásokról, és kérte a delegáció addigi eljárásának jóváhagyását. Vagyis: a magyar kormány a jószomszédi viszony fenntartása érdekében hozzájárul a lakosságcseréhez. Az elvi megállapodáshoz képest 1 év múlva kezdenék meg a lebonyolítását és három évig tartana; a jelentkezés kizárólag önként történne és ugyanannyi délszláv kitelepítésére kerülne sor, mint amennyi jugoszláviai magyar jelentkezne; ez a szám egyik oldalon sem haladja meg a 40 000 főt. A miniszterelnök azzal érvelt, hogy bármilyen rossz emlékeket ébreszt a kényszer hatása alatt született csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény, „Jugoszlávia felé egy ilyen korrekt, minden tekintetben körülhatárolt és teljesen egyenlőség elvén, sőt, kizárólag önkéntes jelentkezés alapján álló lakosságcsere tekintetében a jugoszláv kívánság elől elzárkózni nem lehet. Jugoszlávia magatartása ahhoz képest, hogy milyen állapotba kerültünk egymással a háború során, nagyon kielégítő és megnyugtató. Azonkívül az a nézete, hogy nem lenne kívánatos egy elutasító magatartással a szlovákoknak fegyvert adni a kezébe, hogy mondhassák, hogy nem lehet velünk megegyezni." Azzal is egyetért, folytatta, hogy békekonferencián kívül, „nem mások beavatkozásával, hanem két ország szabad elhatározásával" kötik meg a szerződést. A vita során a vagyonjogi kérdések, az önkéntesség és az egyenlő mezőgazdasági feltételek mellett felvetődött, hogy elsősorban s szórványmagyarság jöjjön szóba, de ezt most nem tartották járható útnak, mivel sértené az önkéntesség elvét. Rákosi Mátyás is „igen rendesnek" nevezte a jugoszláv javaslatot és azt vetette fel, hogy bele kellene venni a szerződésbe, hogy „a kicserélés után maradó magyarok, mind a Magyarországon maradó jugoszlávok a legteljesebb demokratikus nemzeti jogokat élvezzék." О is azzal érvelt, hogyha aláírják, akkor a szerződés „rendkívül komoly dolog" lesz a csehszlovákokkal szemben, annál is inkább, mivel a csehszlovákok „amúgy is próbálnak mostanában egy szláv összefogás-félét játszani Magyarországgal szemben". Nagy Ferenc megemlítette a kisebbségi osztályjavaslatát, hogy nemzetközileg ellenőriztessék a népességcsere lebonyolítását. B. Szabó István kisgazdapárti államminiszter adott hangot egyedül annak az aggodalmának, hogy a lakosságcsere miatt ezeket a területeket Magyarország végleg elveszíti. Erre Nagy Ferenc megjegyezte: „mindaddig nem lesz szerencsés a magyar külpolitika és az ország külpolitikai elhelyezkedése, amíg az hiszik, hogy a mostani békekonferencia nem végleges. Ha mi azt hisszük, hogy ezeket a területeket Magyarország történelmi fordulatokkal, rezsimváltozásokkal, európai szituáció-változásokkal vissza fogja szerezni, addig belülről nem tudunk kisugározni őszintén barátságos légkört." A minisztertanács végül azzal fogadta el ajavaslatot, hogy „a visszamaradókra a kisebbségi jogok hatályban maradnak".89 88 MOL XIX-A-l-n-"Z"3083-1946.6.d. 89 MOL XIX-A-83-a-133.jkv.1946. augusztus 28. 6-10.12.d.
