Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
1090 A. SAJTI ENIKŐ illetve a szöveg francia fordítását. Augusztus 21-én kapta meg ezeket a magyar küldöttség, tehát már eleve két nappal a Vilfan által kért határidő után. Az átadott kísérőlevél szerint a kétoldalú megállapodás „a jövőben létesítendő jó viszony szempontjából elsőrendű fontossággal bírna."8 3 Budapesten eközben lázas kapkodás folyt, hogy a késve érkezett tervezet miatt ne veszítsék el a párizsi tárgyalásokon oly fontos jugoszláv jóindulatot. Ezért a magyar delegáció már eleve úgy vette át az egyezménytervezetet, hogy kilátásba helyezte a magyar kormány elvi hozzájárulását. A jugoszlávok egyéb úton, a magyar bizottság tagjaival külön folytatott magánbeszélgetéseken is igyekeztek nyomatékot adni kérésüknek.8 4 Augusztus 23-án Párizsban, a magyar békedelegáció megtárgyalta a jugoszláv javaslatot. Hajlandónak mutatkoztak a kért egyezmény megkötésére. A vízügyi kérdések vonatkozásában a szakértők bevonásának fontosságára hívták fel a figyelmet, a lakosságcsere kapcsán pedig a megbeszélésről készült rövid feljegyzés tanúsága szerint elsősorban az általa kiváltott esetleges belső társadalmi, pénzügyi, szervezési és egyéb nehézségeket hangsúlyozták. Felhívták a figyelmet arra is, hogy a javasolt 40 000-es létszám túlzás, mivel Magyarországon „talán maximálisan" él ennyi délszláv, de „még ezt a számot is hajlandók vagyunk tárgyalási alapul elfogadni."8 5 Ennek alapján augusztus 24-én Kertész István főtitkár levélben jelezte Kardeljnak, hogy kormánya „elvben szintén pozitíven foglal állást." Egyúttal kérte, vegyék tekintetbe a demokratikus Magyarország ezzel kapcsolatos pénzügyi, gazdasági nehézségeit, márpedig, mutatott rá Kertész, a „magyar de- ' mokráciának minden téren való megszilárdulása pedig érdeke a szomszédállamok \ demokráciáinak is." A magyar delegáción belül történt megbeszélés értelmében j azt is leszögezte, hogy a magyar fél számára „csak az egyenlő szám" lehet elfogadható, és maximum 40 000 fő jöhet számításba. Kérte, hogy a végrehajtásra csak egy év múlva, a csehszlovák-magyar lakosságcsere után kerüljön sor.8 6 Úgy tűnik, a kommunista Gerő Ernő közlekedési miniszter 24-i, Kardeljel folytatott tárgyalásai annyi eredményt hoztak, hogy a jugoszlávok ígéretet tettek, már abban az esetben is visszavonják a magyar békeszerződésben benyújtott módosításaikat, ha az egyezmény tárgyában levélváltásra kerül sor a két delegáció elnöke között.87 Ilyen előzmények után kezdődött meg Budapesten a jugoszláv javaslattal kapcsolatos hivatalos magyar álláspont kialakítása. Az idő rövidsége miatt a minisztertanács úgy tárgyalta meg augusztus 28-án a kérdést, hogy be sem várta a miniszterelnökség III., kisebbségi osztályának véleményét, egyéb minisztériumok szakvéleményét pedig ekkor ki sem kérték. Pedig Pásint osztálya fontos kérdéseket vetett fel. így például javasolták a lakosságcsere lebonyolításának nemzetközi ellenőrzését, s hogy a kitelepítendő magyarok kontingensébe számítsák be a Jugoszláviából már elmenekült magyarok létszámát, pontosabban azokat, akik 1941 előtt is a Délvidéken laktak. Szempontjaik között szerepeltek a kicserélendő la-83 MOL XIX-J-l-a-2-2054-1946.89.d. 84 XIX-J-l-c-II.-15-1945-47-313/konf.ll8. 85 Uo. 332/konf.-1946.1460. 86 Uo. 309/konf.-1946.1461-1462. Idézi Föglein Gizella: Magyar-jugoszláv népcsere egyezmény tervezet (1946). Századok, 1996, 6. sz. 1555. 87 MOL XIX-J-l-c-II-15-1945-47-309/konf.-1946.1464
