Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
1086 A. SAJTI ENIKŐ keztek a megszállt területre és ott meggazdagodtak. Jugoszláviának Magyarországgal szemben általában követelni valója van, nem pedig adnivalója, áll ez annál inkább, mivel a különböző internálótáborokból visszatérő jugoszláv demokratákat széthurcolt vagyonaikért valamiből kártalanítani kell."7 0 A kártalanítás kérdése többé komoly formában még csak fel sem vetődött a két fél között. Az elhagyott házak, földek és egyéb vagyonok egyrészt az időközben megindult jugoszláv telepítések alapját képezték, másrészt az állam tulajdonába mentek át, amire a földreform kapcsán még kitérünk. Mint ismeretes, a jóvátételre vonatkozó előírásokat már a fegyverszüneti egyezmény is tartalmazta. Eszerint Magyarország 200 millió dollárt a Szovjetuniónak, 100 milliót pedig Csehszlovákiának és Jugoszláviának kellett, hogy fizessen. A jóvátételi egyezmény Jugoszláviával csak 1946. május 11-én írták alá, miután Csehszlovákia és Jugoszlávia megállapodott egymással, hogy a kártérítést 70:30 arányban osztják meg egymás között, Jugoszlávia javára. Hat év alatt kellett volna teljesíteni, főként vasúti felszereléseket, motorokat, hajókat, hengerelt árut, hűtőberendezéseket stb. szállított Magyarország Jugoszláviának. Az egyezmény értelmében komplett textilüzemek szállítása is szerepelt a jóvátételi listán, sőt Jugoszláviából érkezett textilmunkások magyarországi szakképzése is. Hidak, gyárak, erőművek tervezése, azaz szellemi értékek is szerepeltek a jóvátételi fizetésben, amelyek teljesítése a „Mérnökök, Tudósok, Művészek Intézete" nevű értékesítő szövetkezeten keresztül történt. A jóvátételi kötelezettség Jugoszlávia felé történő fizetése bár már 1945-ben megkezdődött, nagyobb lendületet csak 1946 őszén vett. 1945-1948 májusáig, amikor az ismert politika-i okok miatt megszakadt a fizetés, Magyarország a Jugoszlávia felé történő jóvátételi kötelezettsége 26,77%-t teljesítette.7 1 A második világháború időszakában, majd pedig azt követően is nem csupán a politikai határok újrarajzolásával, de Európa keleti és középső részén nagyarányú ki és betelepítésekkel, mintegy 20 millió ember áttelepítésével igyekeztek a nemzeti és politikai határok egybeesését valahogyan megoldani. Jugoszláviában a kollektive fasisztának minősített több mint 500 ezer németet totálisan elűzték otthonaikból, de komoly formában felvetődtek egyéb át- és kitelepítési tervek is, köztük a magyaroké is. Itt elsősorban a ma oly sokszor és elrettentő példaként emlegetett Vasa Cubrilovic-féle totális kitelepítési tervet szokás emlegetni, amit egy terjedelmes memorandumba foglalva 1944. november elején juttatott el hivatalos körökhöz.7 2 70 MOL m-J-l-a-IV-104-jugoszláv-40171/Bé-1945.54.d. 71 Földesi Margit: A Szövetséges Ellenőrző Bizottság Magyarországon 1945-1947. IKVA, Budapest, 1995. 52-55. Ugyanezen idő alatt a szovjet jóvátétel 32,35%-át, a csehszlováknak pedig 15,66%-át, azaz az összes jóvátétel 29,22%-t fizette ki Magyarország. Az egyezmény szövegét közli A magyar jóvátétel és ami mögötte van... c. kötet. 94-99. 1948. április 17-én újabb jóvátételi szállításokra vonatkozó jegyzőkönyvet írtak alá. Uo. 129-134. '2 Vasa Cubrilovic: A kisebbségi kérdés az új Jugoszláviában. Híd, 1996. 12. sz. 1043-1060. Bori Imre közlése szerint a Szerbia Levéltárából előkerült szöveget Goran Ilic közölte először a Nedelnji Telegraf című belgrádi hetilap közelebbről nem jelzett számában. Vasa Cubrilovic részt vett a szarajevói merényletben, de mivel fiatalkorú volt, 16 év börtönbüntetésre ítélték. A két világháború között a Földmunkás Pártban politizált. Történészként legismertebb, mindmáig haszonnal forgatható munkái az 1875-78-as boszniai-hercegovinai felkelést, illetve a jugoszláv politikai gondolkodás történetét tárgyalják. 1945 után többször töltött be miniszteri posztokat a szövetségi kormányban.
